Az utóbbi időben elég sűrűn fordul elő, hogy árad belőlem az erős lószag. Pontosabban istállószag, mert magának a lónak szerintem nincs különösebb szaga, ha mégis, akkor az sem annyira erős, hogy zavarni tudjon. Szóval egy kicsit "rózsaillatú" vagyok. Nem mert nem fürdök mostanában, hanem mert most van itt az ideje a háromhetes szakmai gyakorlatomnak, amit az egyetem tesz kötelezővé. A gyerekek is egyből a lovakat vádolják a finom illatok miatt, pedig szerencsétlen állatok nem tehetnek róla... annyira, mármint nem közvetlenül. De nem a ló szagos, nekik is többször elmondom... legalábbis az én tapasztalataim szerint.

Nem kell messzire járnom, kb. 325 másodperc alatt beérek biciklivel a gyakorlati helyre, a szomszéd tanyára. Örülök neki, hogy nem kell utazgatnom, nem kell pénzt költenem, haza tudok jönni ebédelni - és ebben is egy kicsit Isten munkálkodását érzem. Mert mondhatni a legjobb feltételek között tölthetem le a gyakorlatot, a legkevesebb ráfordítással... most éppen ebédszünet van, így írhatok most egy kicsit.

A két hét alatt, mióta elkezdtem átjárni a szomszéd tanyára gyakorlatozni, eddig öt napot sikerült eltöltenem, mert közben az autóvezetést is kellett gyakorolnom, tanulnom. Kicsit furcsa, hogy pont akkor lett besűrítve, mikor igazából lett volna más dolgom is, gyakorlaton kellett volna lennem, de nem baj, a lényeg, hogy lassan, de haladok mindkettővel. Most már remélhetőleg több időm lesz a gyakorlattal foglalkozni, a jövő hetem nagy részét a szomszédban fogom tölteni.

Miről is szól a gyakorlat? Sok-sok állat között töltöm a napomat, lovak és birkák között. Szoktatom az orromat az istállószaghoz, a friss és kevésbé friss trágyához, magamat az erősen esős időjáráshoz és az ilyen időben való biciklizéshez. Takarítás, trágyakihordás, almolás, etetés, itatás, birka- és baromfiterelés, lótisztítás technológiáit sajátítom el, közben időnként egy fedeztetést is láthatok a lovaknál, juhvágást a birkáknál, és rengeteg időm marad a csendes szemlélődésre, tapasztalatszerzésre is. Szakmailag nagyon építő jellegűek a gyakorlattal töltött napok, amelyekből még tíz van hátra... szóval ezzel telnek hétköznapjaim, és ez lesz a jövő heti programom nagy része is. 

Csodálom és becsülöm azokat az embereket, akik állatokkal foglalkoznak, erre teszik, tették fel az életüket. Hajlandók hajnalban felkelni, egész nap etetni, itatni, almozni, az állatokkal foglalkozni késő estig... mellette szinte semmi szórakozás, kikapcsolódás, szabadság. Azt hiszem, erre én nem lennék képes...!