Fantasztikus munkalehetőség

Késő délután hívott fel egy ismeretlen ember, hogy egy közös ismerősünk engem ajánl az ő cégüknek, mint leendő munkatársat. Elmondta, mi mindent hallott rólam, és ez alapján úgy gondolta, hogy felhív engem.

Szimpatikus emberke volt, bemutatkozott szépen rendben, elmondta a cég nevét, a munkáról pedig nagyjából annyit mondott, hogy 12 órás lenne a munkaidő, ezzel együtt elég magas kereseti lehetőséget biztosít, 3000 - 4000 eurót havonta (most 1 euró 253 - 267 forintot ér, kiszámolva 759.000 - 1.068.000 forint közötti fizetést jelentene ez havonta), és Győrben kellene dolgozni.

Azt hiszem egy ilyen lehetőséget nem sokan hagynának ki, mert azért a pénz nagy úr... és mindig szüksége lesz az embernek valamire, akárhogyan is állunk ehhez a kérdéshez. Akinek nincs semmije, az a legapróbb dolgokra vágyik, akinek sok pénze van, az mindig egyre többet és többet akar magának...

Egy pillanatig sem gondolkoztam a dolgon, és nemet mondtam. Tudom, hogy így volt helyes, és soha nem fogom megbánni... a pénznél, jól fizető munkahelynél sokkal fontosabb az, hogy a helyemen vagyok. Hogy ott lehetek, ott vagyok, ahol Isten szeretne látni, ahová Ő helyezett, és ahol kell szolgálnom Őt, munkálkodnom az Ő nevéért. A gazdagság, a jólét semmi ahhoz képest, hogy Istenért tehetek és ott, ahova Ő küldött el munkálkodni! 

Nem állítom, hogy minden rendben van és minden jól megy Mágoron, hogy mindig felhőtlen itt az élet, és minden tökéletes. Mi magunk sem vagyunk azok, éppen ezért a cselekedeteink, az érzéseink sem lehetnek tökéletesek. De nem is ez a fontos... hanem az, hogy Isten ide helyezett, itt van a dolgom, a feladatom, és itt kell lennem, itt kell szolgálnom Őt. Ennél pedig nem ér többet semmi sem...! Tudom, hogy a helyemen vagyok, és éppen ezért ameddig Isten más utat nem mutat, addig itt maradok... akkor is, ha vannak időnként nehézségek, problémák; ha vannak dolgok, amikkel nem értek egyet... tudom, hogy itt kell lennem! És éppen ezért vállalom a nehézségeket, és nem fogok megfutamodni... nem fogok elmenni bárhova is csak azért, mert anyagilag jobb lenne.

Ha nem a helyemen lennék, talán nem élhetném át nap mint nap, hogy Isten mennyire gazdagon megáld bennünket, az Ő gyermekeit... talán nem éreznénk ennyire a szeretetét, a gondviselését, nem tapasztalnánk meg ennyire a jelenlétét és a munkálkodását, mint itt Mágoron. Mit ér egy munkahely, ami anyagi biztonságot nyújt, de közben meg Istennel nem vagyunk kapcsolatban, ha nem látjuk Őt a mindennapjainkban és nem a helyünkön vagyunk? Így viszont rengeteget erősödhetünk lelkiekben, a hitben az által, hogy látjuk Istent működni és munkálkodni körülöttünk...!