Újabb kiolvasott könyvről írok pár sort. Sokat gondolkodok rajta, mennyire szükséges ez, mennyire hasznos vagy építő, de azt hiszem mindenképpen az, ha tudunk vele Istenre és emberi értékekre rámutatni. Én pedig szeretnék erre törekedni.

Egy valós, megtörtént esemény, tragédia eme könyv alapja: egy amerikai iskolai lövöldözés, melyben tizenhárom ártatlan ember vesztette életét, közöttük Rachel is. Ez a könyv az ő életét mutatja be halála után megtalált naplói alapján: hogyan kereste kitartóan Istent, az Ő akaratát; hogyan élte meg a hitét a mindennapokban; milyen nehézségei, küzdelmei voltak a hite miatt, és hogy ezeket vállalva mindvégig kitartott Isten mellett. Naplójából és szülei emlékezéseiből megláthatjuk Rachel Istennel való kapcsolatának mélységét, komolyságát.

A gyilkos kamaszok életébe is bepillantást nyerve elgondolkodtató, hogy milyen hatásai lehetnek a metálzenének, az erőszakos videójátékoknak és filmeknek. Érdemes-e ráhagynunk fiataljainkra, ha ezeket szeretik, ha ezekkel a dolgokkal foglalkoznak szabadidejükben? Érdemes elgondolkodni azon is, mi lesz velünk halálunk után, hova kerülünk... mert senki nem tudhatja előre hogy mikor, de előbb - utóbb véget fog érni földi pályafutásunk.

Keresztyénként pedig azon is érdemes egy kicsit elgondolkodnunk, hogy mennyit vagyunk hajlandók odaadni Istennek magunkból, az életünkből? Meddig akarunk és merünk elmenni Istenért? Mennyire vagyunk képesek odaszánni magunkat Neki, az Ő akaratának? Mit jelent Ő a számunkra? 

Én nem akarok vasárnapi keresztyén lenni... küzdök, harcolok ezért. Többet akarok. Istenből.