B.S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr

Amikor levettem ezt a könyvet a polcról, nem tudom igazán, mire számítottam, de végül akármi is volt az, nem vált be - azaz mindenképpen más jött le bennem, mint gondoltam volna.

Nem mondható unalmas könyvnek; tulajdonképpen egy olyan család életét mutatja be, ahol a szülők a jobb megélhetés és a biztos jövő reményében egy addig lakatlan préri közepén telepednek le, új hazát keresve maguknak. Megismerhetjük a kezdeti és későbbi nehézségeiket, figyelemmel követhetjük, hogyan nő ki a semmiből egy város, egyre komolyabb felszereltséggel. A családi kapcsolatokba is betekintést nyerhetünk, hogyan lehet a szegénységben is pl. olyan karácsonyt ünnepelni, ahol minden a helyén van... érdekes végigkövetni, hogy a semmiből hogyan lesz egy igazi nagyváros, a szegénységből hogyan lesz gazdagság, és mennyit dogoztak azért, hogy mindezt elérjék...

Jó könyv, bár mondjuk a lelki részt hiányolom belőle, ez az igazság.