Isten "működik"...!

Akármennyire is szeretnénk minden gondtól, bajtól, balesettől megóvni gyermekünket, gyermekeinket, elkerülhetetlen, hogy valami rossz mégiscsak történjen... nem kerülhető el minden baj még akkor sem, ha folyamatosan ott vagyunk mellettük.

Karácsony (talán) másnapján karjaimban vittem le Andrist az emeletről a lépcsőn, az utolsóelőtti lépcsőfokon megcsúsztam, végül ráestem a hátamra. Fél pillanatig ültem a földön,hogy na most mi van, aztán ránéztem Andrisra... arca a tenyeremben, nagy csönd. Gyorsan felkaptam, abban a pillanatban elkezdett keservesen sírni... no mondom legalább még életben van... végül megállapítottuk, hogy az ijedtségen kívül nem történt komolyabb baja. Szegény nagyon megijedt, olyan keserves sírást adott elő... lett egy kis puklija a fején, de az is elmúlt másnap. 

Akármennyire is vigyázunk egy gyerekre, bármi baja eshet... nem lehetünk tényleg mellette minden pillanatban, nem óvhatjuk meg mindentől. De ebben a helyzetben (is) nagyon megtapasztaltuk, hogy Isten velünk volt, és vigyázott a kis Andrisra... történhetett volna bármi baja, megsérülhetett volna. Leeshettünk volna magasabbról is, vagy vihettem volna máshogy is lefelé a lépcsőn. Nem sok a valószínűsége annak, hogy a tenyerem pont a feje alatt van egy ilyen esésnél... 

Isten szereti az Ő népét, vigyáz és gondot visel rá. Ismét megtapasztalhattuk ezt, az Ő szeretetét, kegyelmét...! Hogy Ő velünk van, és nem hagy el bennünket; hogy Ő valós, és komoly hatalma van. Neki köszönhetjük a kis Andrist... születésétől fogva, nap mint nap mindazon dolgokkal, történésekkel együtt, amiken keresztül megy családunk. És kimondhatatlanul hálásak vagyunk Neki ezért!