Anna azt mondta, ne olvassam el ezt az irományt, mert eléggé "érdekes". Hát persze mi lennék én, ha hallgatnék rá, és tényleg nem olvastam volna el...? Hogy volt-e értelme megtudni, miről szól, azt nem tudom, mindenesetre elgondolkodtatott.

A történet: fiatalok nyári táborba mennek, mindjárt az elején megunják a kötelező programokat, aztán átveszik a vezetést: a táborfőnököket bezárják, és maguk irányítják a tábor életét. Forradalomnak nevezik, amit csinálnak, de hogy mennyire súlyosak ennek következményei, abba nem látnak bele...

Miután az ifjú "forradalmárok" átveszik a tábor vezetését, egyre inkább süllyednek lefelé. Eleinte csak unatkoznak, és nem tudják, mit kezdjenek magukkal, nem tudják, mi az értelme az egésznek, cél nélkül ténykednek (ez később sem változik), és ártatlan csínyként élik meg az egészet. Azonban felső vezetés nélkül, úgy, hogy saját kezükben van a hatalom, kezdődik a süllyedés: csalások, lopások, nemi erőszakok, végül gyilkosságok. 

Egy kicsit durvának tartom a történetet, mindenesetre elgondolkodtatott a cselekmény. Velünk ugyanez történik a nagyvilágban, még ha más mértékben is: akkor, amikor elfordulunk Istentől, és nem az Ő akarata szerint élünk. Mivel nem Isten tanításai alapján élünk, egyre több és egyre nagyobb bűnöket cselekszünk meg, amivel csak még távolabb kerülünk Istentől... ha nincs Vele kapcsolatunk, nem tudjuk, mi a jó és mi a rossz; nem vesszük észre, mennyi rosszat elkövetünk, nincs előttünk a mérce, hogy mi számít egyáltalán bűnnek. Így pedig biztos úton haladunk a kárhozat felé...

Persze keresztyénként is folyamatosan teszünk olyan dolgokat, amik Isten előtt nem kedvesek. Sajnos ilyen az emberi természet... azonban Isten kegyelmes, és bármikor mehetünk hozzá bűnbánattal megbocsátásért. Jézus, Isten fia a bűneinkért halt kereszthalált... Ő a mi Megváltónk, szabadítónk, aki által örök életünk lehet! Csak el kell fogadnunk Őt.