Egy kis magány

A húsvét előtti másfél hét egyedüllétben telt, mivel Anna otthon maradt Tarcsán Andrissal. Sokan, sokszor úgy éljük meg az ilyen helyzeteket, hogy milyen rossz, mennyire szörnyű a szeretteink nélkül lenni akár csak néhány napot is, ugyanakkor viszont az is biztos, hogy Isten ilyenkor is hatalmasan tud működni az életünkben…

Az eltelt időszak csendesebb, nyugalmasabb volt az egyedüllétben, így reggelente kevésbé voltam fáradt, és Bibliaolvasással tudtam kezdeni a napokat. Többet is imádkoztam, nem volt akkora rohanás, és többször eszembe jutottak dolgok, amiket Isten elé vihettem. Emellett pedig felismertem, hogy ha azért nem olvasom a Bibliát, mert nem értem az Igét, akkor sokkal fontosabb csak azért is olvasni, mint hogy meg se próbáljam megérteni… a Sátán mindenféle módon támadhat és távol tarthat Istentől, nekem pedig észre kell vennem ezeket a trükköket, és csak azért is kitartani Isten mellett. Sokszor azért nem olvastam Igét, mert úgysem értem, mi a mondanivalója számomra… fontos, hogy értsük a Bibliát, de ebben az esetben az is fontos, hogy csak azért is olvassam. Nem tudhatjuk, mikor fog szólni az Ige… viszont ha meg se próbáljuk, úgy biztosan nem fog.

Isten a lelki feltöltődés mellett a munkatársaim által is megmutatta szeretetét és gondviselését. Nagyon sok süteményt kaptam a másfél hét alatt, kenyeret, levest, anyagi támogatást a házunkhoz, és még sorolhatnám, de lehet kifelejtenék dolgokat... összefoglalva lelkileg és testileg is erősödhettem. És remélem, hogy ez csak folytatódni fog most, hogy „együtt a család”…!

Isten gondot visel az övéiről… és nem is kételkedek ebben! Nagyon sokszor megtapasztalhattam, meg is tapasztaltam már ezt... hiszem és tudom, hogy Isten nem feledkezik meg az Ő nyájáról, az Ő népéről, és mi ennek a rengeteg áldásnak lehetünk tanúi.