Idei első bejegyzésünkkel az elmúlt évet értékeljük.

2010 elején Andrisunk még csak három hónapos sem volt, és nem tudhattuk, milyen egészséges, kiegyensúlyozott gyermek lesz szinte az egész évben. De az volt, és hálával tölti el a szívünket Isten iránt, hogy a nehéz kezdet után végül így telt el ez az év Andris életében. Anna egyre jobb anya, és mindig rácsodálkozok, mennyi türelme, szeretete van - akár Andrishoz, akár hozzám. Igazi segítő társ!

Az év első, majd az ötödik - hatodik hónapjában összesen kilenc sikeres vizsgával haladtam előre tanulmányaimban, és kerültem közelebb az államvizsgához. 2004 őszén kezdtem az egyetemet, már akkor novemberben ott akartam hagyni, végül másfél év kellett ahhoz, hogy rávegyem magam, hogy ha már bekerültem, akkor próbáljam megcsinálni. Ugyan lassan, de biztosan haladhatok előre, mert Istennek ez kedves... érezhetem áldását a számonkérésekkel kapcsolatban. És már csak négy sikeres vizsga választ el attól, hogy eljussak az diplomáig (ezen kívül el kell készíteni a szakdolgozatot, és egy nyelvvizsga is kellene, hogy kézhez kapjam a friss papíromat)... furcsa belegondolni, általában nem is szoktam. Van még azért min dolgoznom.

Február vége felé kezdtünk el mozgolódni a hideg tél után, és akkor kezdtük el építeni, építtetni a házunkat. Folyamatosan érezhettük Isten kegyelmét, szeretetét az Ő áldásain keresztül; mindig kaptunk valami ilyen - olyan segítséget, ami előbbre vitte a dolgot és majdhogynem folyamatosan haladhatott az építkezés. Ezek is erősítettek bennünket abban, hogy Ő ott szeretne bennünket látni, ott van a helyünk, a szolgálatunk, és valóban nekünk adta a telket. Január elején - emberileg - semmi esély nem volt semmiféle építkezésre, aztán mára már majdnem teljesen készen vagyunk a külső munkálatokkal...

... és ez csak néhány dolog, amiből érezhettük, megtapasztalhattuk, hogy Isten velünk van; hogy kedves Neki az, amit csinálunk. Hogy Ő szeret bennünket, nem hagy magunkra, és ha Őt követjük, Rá figyelünk, akkor Ő vezet bennünket... mint pásztor a juhait... az "isteni gondviselés" valós és megtapasztalható azok számára, akik Őt követik!

Persze nem csak jó dolgok történtek velünk az elmúlt évben. Voltak nehéz helyzetek, kemény harcok, hitpróbák, de Isten mindegyiken átsegített. Ő különben sem mondta, hogy ha Őt követjük, minden jó lesz; hogy nem lesz több gond, nehézség az életünkben. A nagy kérdés az, hogy ezek közepette is tudunk - e Rá figyelni, Rá hagyatkozni, vagy a nehézségekben elhagyjuk Őt, és járjuk inkább a magunk útját; próbáljuk - e inkább a magunk eszére támaszkodva megoldani a problémákat?

Amit szeretnénk elérni ebben a 2011 - es évben: szeretettel, türelemmel, bölcsen nevelni a gyermekeinket (Luca mától egy hónapon belül várható), a lelkükről sem megfeledkezve, Isten útjaira tanítgatni őket. Szeretnénk beköltözni a saját kis házikónkba, családi fészkünkbe. A magam részéről szeretném megírni a szakdolgozatomat és letudni a hátralévő négy vizsgát az egyetemen, hogy legfeljebb már csak a nyelvvizsga válasszon el a diplomától. Szeretnénk megerősödni lelkiekben, és még inkább szolgálni Istent; az életünkkel, tetteinkkel Rá mutatni. 

Hogy mi valósul meg ebből az előttünk álló évben? Azt csak Isten tudhatja. De mi Rá bízzuk magunkat, az Övéi vagyunk - mindenünkkel együtt.