A vasútmánia nagy kérdése

Mostanában sokat gondolkodok azon, hogy a vasútmánia mennyire helyes vagy helytelen Isten szemében...? Van - e haszna, értelme? Persze pontosan nem tudhatom, csak sejthetem, érezhetem. Mindenesetre nem a saját eszemre szeretnék támaszkodni a kérdésben, hanem az Ő akaratát, útmutatását szeretném keresni és megtalálni ezzel kapcsolatban is.

Valahol természetes, hogy mindenkinek van valami hobbija, ami alapból talán nem is baj. Nem baj, ha az ember nyitott, érdeklődő, lelkes valami iránt, valamivel kapcsolatban. Azonban keresztyénként úgy látom, hogy életünkben meg kell harcolni ezeket a szabadidős tevékenységeket is, hogy Isten vajon mit gondol ezekről, hogyan látja a hobbijainkat? Mennyire értelmes az, amibe annyi időt, energiát, lelkesedést beleölünk?

Gyerekkorom óta érdekel a vasút, de az utóbbi időben ez némileg felerősödött, és a megszüntetett vasútvonalakra, megállóhelyekre orientálódott. Ha tehetem, megszüntetett vasútvonalakon mászkálok maradványok után kutatva, néha méteres gazban, térképpel a kezemben. Szeretek ezzel foglalkozni, mert természetjárás is és valamilyen szinten értékmentés is... a múlt nyomainak feltérképezése és dokumentálása. Mostanában érdekelnek a régi dolgok, és igyekszem mindent lefotózni - mert a környezet folyamatosan változik.

Vajon mit gondolhat erről Isten?

A Bibliából tudhatjuk, hogy Isten azért teremtette az embert, hogy magát Istent, a Teremtőt szolgálja, Neki éljen. Én is szeretnék így élni, törekszem rá. És itt van a nagy kérdés: jó - e a vasútmánia valamire, lehet - e vele Istent szolgálni?

Van, aki úgy közelíti meg ezt a kérdést, hogy Istenért kell cselekednünk minden pillanatban. Egy vonalbejárás viszont talán nem ilyen tevékenység... ugyanakkor úgy vagyok vele, hogy így is kapcsolatba kerülhetek emberekkel (kerülök is), akikkel valamikor majd esetleg tudok beszélni az életemről, a hitemről, a megtapasztalásaimról. Ha így közelítjük meg a dolgot, ez is lehet egyfajta szolgálat...

Azért nagy kérdés ez számomra, mert egyre inkább belemerülök ebbe az egészbe. Legutóbb egy vonatos honlap szerkesztésébe is bevettek. Ahogy nézem magamat, a tevékenységemet, önmagában ez nem Istenért végzett szolgálat... ugyanakkor viszont maga a helytállás, a lelkesedés, a kitartás is mutathat Istenre, és ilyen területen is tükrözheti Isten szeretetét az életünk. Nem tudom, mit szeretne Isten kezdeni ezzel az egésszel... néha úgy látom, hogy nem zavarja Őt, sőt áldás van rajta. Viszont ha nem vagyok biztos abban, hogy jó az, amit teszek, akkor mindenképpen érdemes megvizsgálni a dolgot...

Ezek alapján tehát csak azt tudom írni, hogy mindig meg kell(ene) vizsgálnunk a cselekedeteinket, a tetteinket, hogy egyáltalán jó - e az, amit teszünk? Vajon Isten, a Teremtő mit szól a dolgainkhoz? Vajon a jó úton járunk - e, a Neki kedves dolgot cselekedjük? És egyáltalán ha teszünk valamit, milyen lelkület van bennünk? Miért, kiért tesszük azt, amit?

Az élet csupa kérdés... de biztosak lehetünk benne, hogy ha Istenhez fordulunk, Ő válaszolni fog. Én is meg fogom találni a kérdésemre a választ...! Ami viszont még fontos dolog, az az, hogy akarom - e egyáltalán Istent szolgálni...? A magam részéről a válasz: igen...