Több hónapon át tartó vívódás után megkaptuk a választ napjaink legnagyobb kérdésére: Mágoron van - e még a helyünk (azaz menjünk vagy maradjunk)? Vajon tényleg itt szeretne Isten látni bennünket?

Nagyjából 8 hónappal ezelőtt gondolkodtunk el először azon, hogy talán már nem itt van a helyünk. Abban biztosak voltunk (és vagyunk is a mai napig), hogy Isten vezetett ide bennünket. Ugyanakkor egyre többször éreztük annak szükségességét, hogy újra és újra megharcoljuk ezt a kérdést... sokszor kértünk jelet, útmutatást Istentől, hogy tisztán láthassunk, és valóban ott legyünk, ahol a helyünk és a szolgálatunk van. Most már tudjuk a választ: számunkra véget ért a mágori szolgálat, nincs már szükség itt ránk, mennünk kell tovább.

De merre van a tovább? Miután tudjuk, hogy innen el kell mennünk, ez a következő kérdés. Eleinte persze próbáltunk emberileg gondolkodni: vissza kell menni Pestre, nagyobb lehetőségeink lennének (munka tekintetében legalábbis), a családjainkhoz is közelebb lehetnénk. Igen ám, de ott van Vésztőn a félkész ház... amit jelen formájában eladni sem lehet, ugyanakkor ha elmennénk Pestre, onnan biztosan nem jönnénk ide vissza építkezni. Tehát vagy itt maradunk a térségben és építkezünk tovább, vagy mindent hátrahagyunk, és hagyjuk elveszni a rengeteg házba ölt időt, pénzt és energiát. De egyébként miből építkezzen az ember, ha megtakarítás nincs, és munkahely hiányában fizetés se nagyon?

Egyszer, amikor feltettük Istennek a kérdést, hogy hol van a helyünk, csak abban erősített meg, hogy Vésztőn. Akkor kifejezetten Mágorra még nem kaptunk választ... új emberekkel ismerkedtünk meg, akiknek talán szükségük van arra, hogy mellettük legyünk. A házzal kapcsolatban is többször megéreztük és megértettük Isten akaratát... egy ilyen helyzetben ismét szükség volt egy kis megerősítésre. És váratlanul kaptunk egy kis anyagi segítséget... úgyhogy igen, itt van a helyünk, a szolgálatunk a térségben, Vésztőn. A házat pedig építeni kell tovább... dolgozunk rajta.

A másik fontos szempont, ami alapján meg kell vizsgálni a helyzetünket, az a munka. Tény, hogy Pesten több lehetőség adódik, mint itt, ugyanakkor ha egyszer itt van a helyünk, akkor itt kell lennünk. Itt kell szolgálnunk, segítenünk az embereket, ha Isten itt szeretne látni bennünket. Még akkor is, ha kilátástalannak tűnik új munkahely találása.

Napjainkra jellemző, hogy nagy változások előtt állunk, és csak a következő lépést látjuk. A többi még rejtve van előttünk... tudjuk, biztosak vagyunk benne, hogy Isten már elkészítette a további utat, a megoldást számunkra, de még nincs itt az ideje, hogy ezeket megtudjuk, meglássuk. Egyelőre csak a következő lépést látjuk, de ha eljön az ideje, látni fogjuk a többit is...

Amit eddig látunk: Mágoron már nincs helyünk, tovább kell lépnünk (jelenleg albérlet után kutatunk, még nem találtuk meg az igazit). Május végéig tanulás, mivel egy nehéz vizsga vár rám, a tétje pedig egyre nagyobb (akár kétéves eltiltás az egyetemi tanulmányoktól)... addig nincs értelme munkát sem keresni, mert nem kezdhetek egyből szabadsággal, és talán most a tanulás fontosabb, mint a munka. A házat építeni kell, de a tanulás mellett nem vállalhatom. A konkrét következő lépés tehát a vizsga teljesítése, utána fogjuk talán meglátni, hogy építkezünk, dolgozunk, vagy esetleg a kettő együtt...  

...viszont ha Isten megáldja, a kapott anyagi támogatásból a ház egyik részét lakhatóvá tudjuk tenni, és nyáron beköltözhetünk a saját kis kuckónkba...!

Így élünk napjainkban, hálával szívünkben, hogy Isten velünk van, egyengeti előttünk az utat és munkálkodik... az életünkben és körülöttünk is.