Az Isten, Aki szeret

Néhány hete, másodszori nekifutásra sikerült a félévem egyetlen, de annál nehezebb vizsgája, ami az anyag terjedelme, minősége és a tanár stílusa miatt felért négy másikkal...

 

Az első próbálkozásom valamikor április végén volt. Egy darabig próbáltam hősiesen megtanulni a tételeimet (tömény anatómia, ami nem igazán nekem való), aztán beleuntam. Megbeszéltem magammal, hogy úgysem fog sikerülni; ha esetleg nem a hiányos tudás, akkor a tanár stílusa miatt. A dolog sikerült: tényleg nem mentem át, bár jellemzően a hiányos ismereteim miatt... a tanárral pedig jól megbeszéltük, hogy nem kell aggódni, van még néhány vizsganap, érdemes újból próbálkozni.

Egy kicsit zavart a dolog (természetesen), mivel két hónapot készültem erre a vizsgára, és rögtön az elején vége volt a történetnek. Ennyiből jó volt, hogy megszűnt a munkahely, mert legalább volt időm készülni... így, első körben nem láttam értelmét a sok ráfordított időnek.

A második próbálkozásom május végén volt. A közbeeső időben szinte semennyi időm nem volt készülni, mert a háznál kellett lenni, ásni a vízvezetékeknek az árkot. Összesen másfél napom volt tanulni, ami érzésem szerint semmire nem volt elegendő.. még arra sem, hogy átismételjem az anyagot. Gondoltam most sem fog sikerülni, de sebaj, ennyivel kevesebbet kell majd decemberben a pótvizsgára készülni. Ezzel vígasztaltam magam...

A nagy napon huszan voltunk együtt vizsgázók. Mikor odaértem, kilencből heten már megbuktak... jó arány, gondoltam... aztán véletlenül hamarabb sorra kerültem, mint számítottam rá (senki nem mert bemenni, én meg hamar túl akartam lenni az egészen). Bementem, megkaptam a három tételemet, aztán kettőt úgy - valahogy ki tudtam dolgozni, már menni kellett felelni... első tétel nagyon döcögős, második tétel erősen hiányos és kavarodott, a harmadik pedig szinte semmi. A végén pedig majdnem hármast kaptam...

Nagyon meglepődtem. Tisztában voltam vele, hogy semmit nem tudtam, vagy legalábbis ahhoz biztosan nem eleget, hogy átmenjek. A tanárt ismerve sem volt logikus, hogy a semmire kettest kapjak (vagy esetemben nagyon leadta a mércét...). Ráadásul eléggé összekavartam mindent, amivel azért egy kicsit felbosszantottam... mindezt nem lehet a véletlenre fogni [mindenesetre ha én majdnem hármast kaptam, akkor vajon mennyit (nem) tudtak azok, akik meg is buktak?]

(Mellékesen a leckekönyvben kettest kaptam, a számítógépes rendszerben hármast... mindenesetre jeleztem a problémát, mert nekem a kettes bőven megfelelt, és a tisztességről sem feledkezhetünk meg).

Összegezve tehát egy tárgyvizsga, egy szakdolgozat és egy nyelvvizsga, + az utolsó nagy fellépés választ el attól, hogy végre befejezzem az egyetemet... amit már az első évben, a harmadik hónapban ott akartam hagyni... csodálatos az Isten!