Költözés...

2011. október 13. - a az a nap, amire biztosan nagyon sokáig fogunk emlékezni, és a mindennapjainkban is jelen lesz: nem csak Andrisunk lett 25 hónapos, hanem sok harc, küzdelem, izgalom után végül elkészült a híres Villa Vésztő, azaz a saját házikónk... 

"Természetesen" nem készült el minden, de az a fontos, hogy ugyan félig - meddig nomád körülményekkel, de lakhatóvá vált... és ezen a szép napon leérkezett a család hiányzó része, így mindenki nagy örömére, ahogy Anna szokta mondani: "Együtt a család"! 

Hogy milyen állapotban költöztek be szegények (én már több hete ott laktam előzőleg, egyedül): rendes fűtés nem volt, egy olajradiátorral próbálkoztunk átmenetileg, míg nem sikerül valami normálisabb fűtésre szert tennünk. A lakás csak egy részében volt linóleum, a többiben a csupasz, poros beton, ami önmagában is ontotta magából a hideget (Anna napokig nem is tudott aludni a portól - először arra gyanakodtunk, hogy nem száradtak ki eléggé a falak, de aztán megtaláltuk a valódi bűnöst). Meszelés csak a gyerekek által használt részekben volt. A kert tele szeméttel, törmelékkel, mindenféle kupacokkal... voltak hiányosságok (vannak is a mai napig), de mit számít ez, ha a sok várakozás, izgalom, munka után végre a saját házikónkban, együtt lehetünk - mindazzal a rengeteg élménnyel, áldással, megtapasztalással, amivel Isten ajándékozott meg bennünket...?

Azóta néhány felesleges kupac eltűnt az udvarról, néhány dolog pedig a helyére került. Folyamatosan dolgozgatunk. Vannak változások kinn is, benn is, de az egyszerűen leírhatatlan, hogy a saját házunkban, a saját kertünkben tevékenykedhetünk... hálásak vagyunk Istennek mindazért, amit Tőle kaptunk, és természetesen nem azt nézzük, mi nincs, s ami van, milyen állapotban - hanem azt, hogy egyáltalán van...!