Az elmúlt napokban ismét több, aprónak tűnő, de annál jelentősebb esemény kapcsán érezhettük, hogy Isten részéről a továbbiakban sem vagyunk elfelejtve; Ő ugyanúgy gondot visel ránk, és törődik velünk, mint eddig is  - a kérdés csupán az, mennyire nyitott a szívünk, a szemünk ezen apró dolgok meglátására, és mennyire látjuk meg mögötte magát Istent és az Ő keze nyomát. Ebből egy rövidke történet alant...

Valamelyik nap uborkát szerettünk volna kovászolni. Az egyik legfontosabb alkotó, az uborka gond nélkül megvásárlódott az első lehetséges helyen, a kenyérrel sem akadt gondunk, ellenben a kapor beszerzése már problémásnak bizonyult. Egy zöldséges és egy hagyományosnak nevezhető élelmiszerbolt meglátogatása és sikertelen kaporszerzés után hazaindultam, gondoltam sebaj, az uborkát meg tudjuk enni magában is, kárba nem vész. Aznap ennyiben is maradt a dolog, uborka, kenyér már megvolt.

Másnap, szombaton alapból nem is volt kedvem rohangálni kapor után, más vásárlási lehetőség nem is nagyon jutott eszembe, mint ahol voltam. Sajnos nincs túl nagy választék, túl nagy lehetőségek a mi kis városkánkban... továbbra is úgy voltam vele, elfogy az az uborka így is, úgy is, részemről ezzel le volt zárva az ügy.

Estefelé utcabeliek "csöngettek" be hozzánk (nincs csengőnk továbbra sem), hogy rengeteg kapor van a kertükben, nem tudnak vele mit kezdeni, nincs - e esetleg szükségünk egy "kisebb" mennyiségre (aztán annyit kaptunk, hogy csak na)...

Azt hiszem, nehéz lenne mindezt véletlennek betudni. Hogy pont akkor és pont azt kaptuk, amikor amire szükségünk volt... nem látjuk véletlennek azt sem, hogy egy olyan környéken lakunk, ahol az emberek valóban odafigyelnek egymásra, és törekednek egymás segítésére, nem hátsó szándékkal, érdektől vezérelve, hanem szeretettel, őszintén.

Isten így szeret bennünket, és így van velünk a mindennapokban... mindannyiunk életében. A kérdés csupán az, meglátjuk - e az apró csodákat, és merjük - e Istennek tulajdonítani...?

Isten szereti az embereket, minden bűnös dolguk ellenére, és Ő nem vet el magától senkit. Mindenki mehet Hozzá - minden bűnével együtt. Miért ne álljunk meg, és gondolkodjunk el egy kicsit a dolgainkon, az életünkön - és miért ne válasszuk Őt, miért ne közeledjünk Hozzá? Csak Istennel lehet valóban értékes az életünk... szeretnénk?