Amellett, hogy szükséges lehet időnként magunkba tekinteni, ugyanúgy szükséges lehet egy kicsit körülnézni, mi az, ami körbevesz bennünket, az életünket, és mennyi mindenért lehetünk hálásak, akármilyen élethelyzetben vagyunk is. A magunk részéről - keresztyénként - Istennek adunk hálát mindenért, ami körbevesz bennünket, amink van, amivel megáldott bennünket, hiszen hisszük, hogy Tőle kapunk, kaptunk mindent... nem a saját érdemünk, a saját harcaink eredménye körülményeink, hanem az Ő kegyelme. Nem a pénznek vagyunk hálásak, amiből meg tudunk venni ezt - azt, hanem Istennek, amiért adott nekem munkahelyet, ahol dolgozhatok, és a munkámért láthatok pénzt...

Hálás vagyok Istennek: Jézusért, a Megváltómért, Isten egyszülött Fiáért, Aki meghalt helyettem, értem, a bűneiért a kereszten, és nem kell félnem, rettegnem a haláltól, mert vár rám az örök élet Jézussal és Istennel. Tudhatom, hogy a halállal nincs mindennek vége... hálás vagyok Érte, mert nem vagyok egyedül, mert Jézus mindig velem van. Hozzá mindig fordulhatok, mindig meghallgat és segít; mindig megmutatja, merre kell tovább mennem, mit kell cselekednem, mi az, amit helytelenül teszek és amin változtatnom kell - így törekedhetek a jobb, értelmesebb életre.

Hálás vagyok Istennek a családomért: a feleségemért, aki már több, mint 9 és fél éve osztja meg velem örömeit, bánatait, szeretetét, türelmét; hűségesen kitart mellettem, és nem hagy magamra bajban, nehézségben. Elvisel akkor is, amikor nagyon nehéz... nem adja be a válópert, nem költözik el tőlem, hanem betartja Istennek tett ígéretét: jóban - rosszban velem, mellettem lesz, és nem hagy el... hálás vagyok a feleségemért, mert fizikailag sem vagyok egyedül, kaptam hozzám illő társat, akit szerethetek, tisztelhetek, mellette lehetek, segíthetem, támogathatom Őt, és rengeteget tanulhatok tőle. Hálás vagyok a három gyerekünkért, akiket vállalt, és akiktől ugyanúgy tanulhatok nap mint nap - és akik rengeteg örömöt, mókát, kacagást hoznak be mindennapjainkba!

Hálás vagyok a kis házikónkért, hogy van hol lehajtani a fejünket minden nap, és nem kell félnünk a bankoktól, mivel - Istennek hála - nem kellett a segítségüket kérnünk az építkezéskor, hanem Isten gondviselésére bízhattuk magunkat - Ő pedig csodálatosan megsegített bennünket! Hálás vagyok a nagy kertünkért, ami rengeteg munka árán fog majd gyümölcsöt hozni, de a miénk... és azért is, hogy mindig építgethetjük, csinosítgathatjuk kis birodalmunkat.

Isten iránti hála tölti el szívemet akkor is, mikor a munkahelyemre gondolok: ebben a kegyetlen világban, ezen a nagyon elmaradott régióban is megmutatta, hogy Nála nincs lehetetlen, és munkalehetőséget biztosított számomra. Hálás vagyok, mert a munkámért a pénzt is megkapom, és hálás vagyok azért a megerősítésért is, ami néhány munkatárs áskálódásából fakad... ami másokat rombol, engem erősít, és a hátam mögötti piszkálódás hálára indít...

Hálás vagyok a családunkban lévő betegünkért, aki lassan már két éve küzd, harcol a betegségével. Hálás vagyok érte, hogy még köztünk van, találkozhatunk, beszélgethetünk vele, próbálhatunk támaszt, vigaszt nyújtani számára, és Jézusra mutatni az életünkkel... Aki érte ugyanúgy vállalta a kereszthalált, mint értem - és érted. Hálás vagyok, hogy tart még számára a kegyelmi idő, és még mindig van lehetősége, ideje elfogadni Jézust Megváltójának!

Hálát adok az egyetemért, hogy jövő nyáron talán befejezhetem végre. Hogy rengeteg információ, anyag jut el hozzám mostanában, amit a szakdolgozathoz használhatok... hálás vagyok az internetért... és még sorolhatnám, mennyi mindenért...!

Köszönöm Istenem...!

Következő bejegyzésünk "Mi változott?" címmel 2012. december 11. - én kedden 12. 00 - kor fog megjelenni.