Nagy tervek a jövőre nézve...

Nem nagyon szoktunk előre tekinteni, mert az ember nagyon sokat foglalkozik a múltjával - de még többet a jelenével. A jövő pedig sokszor oly távolinak, elérhetetlennek tűnik, sok a "ha" és a "majd"... manapság már nem nagyon merünk előre tervezni, előre gondolkodni, miközben lenyomnak a mindennapok nyűgjei. Azonban kell, hogy legyenek tervek, álmok, célok, amikért küzdhetünk a jelenben, hogy a jövőben megvalósulhassanak... én is tervezek, álmodozok, annak tudatában, hogy bármikor közbejöhet valami, ami mindent megváltoztat(hat). De hiszem, hogy Isten segítségével minden értelmes cél elérhetővé válik, és áldás lehet mások számára! Viszont ha nincs Isten áldása rajta, akkor inkább nem kell, és keresek más célokat... olyanokat, amik segíthetnek, hasznosak lehetnek mások számára.

Legnagyobb - és legfontosabb - célom a továbbiakban is Isten útjain járni, Őt követni, és ragaszkodni ehhez a nem mindig könnyű, de annál gyümölcsözőbb ösvényhez. Szeretnék tisztán látni, és ha letérek erről az ösvényről, minél hamarabb felismerjem, és visszatérjek oda, ahol letértem - hogy aztán újra nekivágjak, és ezúttal már a jó irányban haladjak tovább. Szeretném minél hamarabb észrevenni a gyengeségeimet, az erőtlenségemet, a hibáimat, hogy kitartóan és hűen tudjak Isten útjain járni,.. ehhez mérten szeretnék jó férj, apa és családfő lenni, aki Jézusra mutat az életével, a tetteivel, a cselekedeteivel! Jelenleg nagyon messzinek érzem magam ettől, de bízom benne (és célom is), hogy minél előbb visszatalálok arra az útra, ami továbbra is Isten felé visz - s ehhez mérten kívánom vezetgetni kis családomat is.

Közeli terveim között szerepel jövőre az egyetem befejezése. Nem sok értelme van húzni - halasztani, főleg hogy az idő is sürget, mivel még a kifutó rendszerben kezdtem tanulni. Egyik feltétele a befejezésnek a szakdolgozat elkészítése, amit január elejétől szeretnék sokkal komolyabban venni, és ténylegesen minél több időt ennek szentelni. Még nem látom tisztán, pontosan milyen irányban fogok elindulni, de az utóbbi időben sikerült már félig - meddig ráhangolódnom, és rengeteg időt anyagok olvasására fordítani... minden kezdet nehéz, de ha megtalálom az ideális kezdőpontot, akkor már talán gyorsabban fog menni. Másik feltétel pedig egy tárgyvizsga, aminek az anyagát még idén szeretném előásni a könyvkupacból, hogy szintén januártól, a szakdolgozat mellett olvasgassak időnként... áprilisban le kellene adni a szakdolgozatot, májusban le kellene vizsgázni, és júniusban következhetne az államvizsga... több, mint 8 éve kezdtem el az egyetemet, most már illő lenne befejezni.

Mostanában egyébként rám jött a könyvírós hangulat. Ha tehetném, írnék egy könyvet a graffitis életről, egy másikat pedig a Vésztő környéki kisvasutakról... de most nem ennek van itt az ideje, ezt tudomásul kell vennem. Ha a diploma után is rajtam lesz ez a hangulat, lehet nekiállok könyvet írni... addig marad a blogírás.

Szeretnék elmélyedni a dekorációs tevékenységben, és fejleszteni magam: sokat rajzolni, festeni, gyakorolni. Hiszem, hogy nem véletlenek az adottságok, és ezekkel is lehet Istent szolgálni, az Ő országát építeni. Lehet kicsit egyedi, de mindig is szerettem az egyedi dolgokat...

Sok idő múlva építenék egy sínbiciklit, hiszen használaton kívüli 32 km - nyi sín van az utcánk végében... s ki tudja, mire eljutnék idáig, addigra a ma még működő vonalakat is bezárják... persze remélem, hogy nem, de sínen biciklizni régi vágyam is, meg módfelett egyedinek tartom, Emellett azért egy bringót is összeraknék, hogy a városban és környékén családostul is tudjunk majd biciklizni...

Házügyben jó lenne előbb - utóbb megcsinálni a gyerekszobát. Aztán a többi épületrészt, melléképületeket a leendő állatoknak, rendes kerítést felhúzni, és sok növényt termeszteni a hatalmas kertben. Valamilyen szinten a jövőt abban látom, hogy visszatérünk a gyökerekhez, és meg kell próbálkozni az önfenntartással. Vonzó is számomra, mert az ember nem reménykedhet egy munkahelyben, és nem ülhet otthon sem tétlenül. Valamit tenni kell - és én szeretnék. Ehhez persze rengeteg időre és munkára van szükség, hogy a jelenleg gazos -szemetes - akácos kert minél nagyobb része bevonható legyen a művelésbe és állattartásra is legyen megfelelő helyünk... és a gazdálkodásba minél inkább be szeretném vonni a gyerekeket is, mert a tudás, a tapasztalat egyre nagyobb érték.

Család... nos, igen. A terveim (megvalósítása) mellett szeretnék minél több, ráadásul értékes, minőségi időt eltölteni a feleségemmel és a gyerekeimmel... minél több jót és hasznosat, értékeset átadni nekik, hogy egyedül is elboldoguljanak a mindennapokban. Nem szeretném, ha a munka, a hobbi vagy bármi más miatt túl kevés idő jutna rájuk... és törekszem rá, hogy ne veszélyeztesse semmi ilyesmi az eltölthető perceket, napokat, órákat...!

Csak Isten tudja, látja, ezek közül mit fogok tudni majd megvalósítani, de az Ő áldását kérem. S ha valami nem jön össze, elfogadom... a legfontosabb, hogy az Ő akarata szerint tudjak élni, és ha ez lemondással jár is, vállalom. Ő tudja, mi a legjobb nekem, nekünk, mindannyiunknak... kellenek a tervek, célok, álmok, de meg kell vizsgálnunk, mi az, ami valóban jó, valóban értelmes és értékes - Isten szemében. Mert nem magunknak kell élnünk, hanem Annak, Aki alkotott bennünket...