Aki teheti, ilyenkor vagy a családjával, szeretteivel van, vagy szórakozik, kikapcsolódik, vagy pedig alszik. Én a családommal lennék és aludnék, de nekem most a munka jutott... mindenféle gondolattal.

Mint ahogyan korábban, így most se igazán értem, miért jó petárdázni, rengeteg pénzt beleölni ilyen értelmetlen dologba. A fél ország elégedetlen a helyzetével, a kormánnyal, mindenki szegény, de ha szilveszter, akkor már kell a petárda... a tüzijátékról és társairól nem is beszélve, bár az legalább látványos tud lenni. De szintén nem olcsó, ráadásul a füst, a zaj és a visszamaradó szemét (mert ugye kinek jut eszébe lehajolni a vackáért) biztos megér ennyit? Biztosan bennem van a baj, hogy nem jutottam el életemben odáig, hogy eldobjak egy petárdát, de egyszerűen nincs rá igényem és kész... fölösleges pénzkidobás...

Talán 1995 - ben lehetett, amikor a vonat egyik ülése alatt találtam egy érvényes vonatbérletet, talán Albertirsa - Cegléd viszonylatra szólt. Akkoriban még nem nagyon utazgattam, Pesten belül is csak korlátozottan... nem tudom, honnan jött az ötlet, de szilveszter délután leutaztam vele Szolnokra. Nem volt nagy kirándulás; emlékszem, a Tisza - partot kerestem, aztán egy helyi ember a vasútállomáson azt mondta, arrafelé sok a rendőr, így a következő gyorsvonattal vissza is utaztam Pestre. A vonaton egy bárándi sráccal cimboráztam össze, mászkáltunk az utcákon, majd miután az éjfél előtti gyorsvonattal hazament, magamra maradtam. Talán ez volt az első olyan szilveszterem, amit az utcán, egyedül tölthettem, és átérezhettem ennek az egésznek a hangulatát. És fogalmam sem volt róla, milyen veszélyek leselkednek a gyanútlan emberre...

Most, 17 évvel később munkára ítéltettem szilveszter éjjel: az ünnepi hangulatból nem sok jött át. Kora délután megjelentem, felvettem a szolgálatot, és jártam a megszokott köreimet. Egyre nagyobb lett a köd, így nem nagyon láttam ki a fejemből, pedig egyre több tüzijátékot lőttek fel... a látványból se sok jutott, ellenben a hangzavarból annál több. Szerencsétlen kutyát beraktam a kazánházba, el ne szökjön ijedtében, így az éjszaka felét magányosan jártam le. Nem hogy a családommal nem lehetek, még a kutya se jön velem... persze pont ilyenkor lépett ki a sötétben álló fűzfa alól, tőlem kb. tíz méterre egy jól megtermett kuvaszféle, hála Istennek jobban megijedt, mint én, így békében folytattuk útjainkat - külön. A szolgálat elején a nagy ködben vígan énekeltem az "Erőt adsz minden helyzetben" című éneket, és arra gondoltam, hallgatok egy kis dicsőítést, majd éjfélkor a Himnuszt. Nem lett belőle semmi, mert állandóan mászkáltam, hallgatóztam kinn a terepen... ilyen szempontból nem szeretem a ködöt, mert nem látok semmit, s így nem is érzem olyan jól magam. Azért csak jobb, ha az ember látja, mi veszi körül...

Szilveszter... ünnep. Buli. Szórakozás. De miért...? Miért kell a tüzijáték, a petárda, az alkohol, a drog...? Miért nem lehet ezek nélkül meglenni? És egyáltalán: mit is ünneplünk? Az elmúlt évet, vagy a következőt? A sikereket vagy az előttünk álló dolgokat? És a fogadalmak... szépen hangzanak. De be tudjuk - e tartani őket? Többnyire nem. Mert emberek vagyunk ,és elbukunk... Isten nélkül hiába minden. Magunk erejéből nem fog menni a változás! Én ezt tapasztaltam meg. És azt is, hogy Ő valóban segít...! Ha elbukunk - újrakezdjük? Vagy hagyjuk az egészet, és feladjuk?

Nem mindegy, mit, miért és hogyan teszünk. Nem mindegy, mit jelent számunkra a szilveszter, és nem mindegy, hogyan ünnepelünk.

Számomra a szilveszter az elmúltak vége, és a következők eleje. A múlt tudása és a jövő tudatlansága. Az ismert és az ismeretlen. Végigveszem az elmúlt évet, mi volt jó, és mi volt rossz. Hálát adhatok mindenért. Ami bennem jó, megtartom, ami rossz, elhagyom. Jézus a segítségem, így nem vagyok magamra hagyva, és nem csak üres szavak lehetnek, maradnak az elhatározások. És ami még fontos: a kegyelem. Isten kegyelme: hogy még világ a világ. Tart még a kegyelmi idő; van még egy kis idő, hogy átgondoljuk, átértékeljük az életünket, és döntsünk Jézus mellett. Jézus... Aki meghalt értünk, a bűneinkért a kereszten. Aki által értelmes életünk lehet a földön, és örök életünk a mennyben.

Eltelt megint egy év. Isten türelmes. Isten szeret. Még fordulhatsz Hozzá, Jézushoz... még nem késő... még van remény, hogy megmenekülj. De nem tudhatod, mennyi időd van... dönts, ameddig lehet; válaszd Jézust, tedd életed Urának, kövesd Őt! Válaszd Jézust, az új életet a földön, és az örök életet a mennyben; hagyd el bűnös múltadat! Válaszd Jézust, és a szilveszter róla, Istenről, és a Te új életedről szóljon - ne pedig a petárdáról, tüzijátékról, alkoholról, drogról...

Istentől áldott új évet kívánunk!

Következő bejegyzésünk a hullámok összecsapásáról fog szólni, várható megjelenése péntek.