Hol van már az az időszak (gyerekkorom), amikor a számítógép a C64 - et (Commodore64) jelentette, és nagyon kevés család rendelkezett vele? Nekem csak néhány osztálytársamnál volt, ők is játékra használták... hol vagyunk ehhez képest ma, amikor mindössze röpke 20 év telt el, és szinte minden családban található legalább egy, a C64 - nél jóval modernebb készülék...? És hány helyen csak öl, pusztít ez a ketyere, úgy, hogy észre sem vesszük...

Nem a számítógép ellen vagyok, hiszen én is napi szinten dolgozok vele, a probléma inkább abból ered, hogy nem mindig tudjuk értelmesen használni.

Rengeteg helyen azt tapasztalom, hogy a számítógép a családok, a családtagok közé áll. Minél több időt töltünk el a számítógép előtt, annál kevesebb a közös móka, szórakozás. Egyre kevesebb a vidáman együtt töltött idő, egyre kevesebb az igazi, mély, komoly beszélgetés. Egyre kevesebb időt fordítunk egymásra... gyerekek, fiatalok nőnek fel a gép előtt, akiknek egyre kevesebb ismeretük, tapasztalatuk van a valós világról. És csak egyre fontosabb lesz a számítógép, a virtuális világ az igazi helyett; egyre több időt vesz el az életünkből...

Miért is baj ez...?

Abba tudod - e hagyni a játékot, az internetezést, a filmnézést, ha valami kisebb, nem annyira fontos dolgod van, vagy elhalasztod? Oda tudsz - e fordulni ahhoz pár percre, aki éppen hozzád beszél, mikor a gép előtt ülsz? Félre tudod - e tenni a számítógépezést azért, hogy segíts valakinek, odafigyelj valakire, gondolj másokra? Egyáltalán, mikor voltál kinn a szabadban kirándulni, mikor voltál kinn a napsütésben ahelyett, hogy bezárkózva a szobában üldögélj? Mikor beszélgettél egy igazán jót a szüleiddel, a testvéreiddel, a szeretteiddel? Mikor keltél fel utoljára reggel úgy, hogy kialudtad magad, és nem vagy fáradt? Fontosabb - e az életedben a számítógép, mint pl. segíteni másoknak, házimunkát végezni...?

Az a baj, hogy nagyon könnyen kialakul egyfajta függőség, amikor a gép fontosabb az élő emberi kapcsolatoknál, a közös programoknál, a jó beszélgetéseknél, és egyre nehezebb felállni onnan, visszazökkenni a valós életbe. Pedig emberek között élünk, emberek vesznek körül, és kell, hogy legyen kapcsolatunk a környezetünkkel - igazi, élő kapcsolat...

A másik, ami különösen veszélyes a számítógéppel kapcsolatban, a sok szűretlen tartalom: az erőszakos, gyilkolászós filmek, játékok, pornográfia, az internet hihetetlen mennyiségű káros tartalma (negatív irányzatú hírek, rosszindulatú emberek, stb.) és rengeteg más olyan, ami árt a szívednek - lelkednek... ezért sem mindegy, mit játszol, mit nézel, mit olvasol. Bölcsnek kell lenni, mert ugyan az internet hasznos és építő is tud lenni, ugyanakkor könnyen találkozhatunk negatív tartalmakkal, amik csak rombolnak.

Volt idő, amikor én is játszottam. Virtuális állatfarmon nevelgettem a zöldségeket - gyümölcsöket, de egy idő után rájöttem, hogy egyre inkább megkötöz az állandó etetés - itatás, és figyeltem az órát, mikor jön el a következőnek az ideje... közben gyűltek a pontjaim, de ugyanakkor nem haladtam előre, és nem is láttam értelmét a dolognak. Istennek hála, le tudtam állni a játékkal, és azóta is kerülöm az összeset... nem szeretnék megkötözött rab lenni.

Ami egy fokkal már nehezebb, a sok kéretlen tartalom, a rengeteg hír, amibe lépten - nyomon belefutok akarva - akaratlanul, és némelyiket kíváncsiságból el is olvasom. De látom, hogy rengeteg negatív színezetű (ál)hír van, amiket jobb lett volna nem elolvasnom... sajnos nem tudok, nem lehet kikerülni mindent, de az utóbbi időben kevesebb hírt is olvasok, így talán egy kicsit tisztább tudok lenni lelkileg.

A legnehezebb a közösségi oldalakon található mindenféle megosztott dolgok kikerülése, vagy legalábbis szelektálása, mert napjainkban már mindenki mindent megoszt mindenkivel - persze a virtuális világban, a valósban pedig egyre kevésbé. Próbálok ezek ellen is tenni valamit, de az ember sokszor gyenge... ennek a gyengeségnek viszont pont az a következménye, hogy rám zúdul mindenféle negatív információ, aminek valójában semmi haszna, semmi értéke nincs.

Összegezve tehát elmondható, hogy alapból nem rossz dolog a számítógép, csak okosan kell bánni vele... erre azonban sokszor nem vagyunk képesek. Észnél kell lennünk és tisztán látnunk, hogy mit és hogyan csinálunk, mit engedünk be a kis életünkbe; a lelkünkbe - szívünkbe a virtuális világból... szűrnünk kell, mégpedig nagyon erősen. Különben csak sodródunk, és hagyjuk, hogy az életünk, a gondolkodásunk megteljen mocsokkal... hogy közömbösek, szeretetlenek legyünk, és a számítógép elszakítson a családunktól, szeretteinktől, a valós élettől...

Légy mindig résen! Ne hagyd, hogy legyőzzön, elnyomjon a gonosz...!