Merre megy a szekér?

Egy hónapja szabadon… foglalhatnám össze így is az elmúlt időszakot. Ennyi ideje vagyok ugyanis itthon, és igen, nagyon jól érzem magam…

Természetesen nem az az életcélom, hogy itthon legyek, és ne csináljak semmit. Vannak terveim, álmaim, de az mindenképpen megfogalmazódott bennem, hogy a saját lábamra szeretnék állni, nem pedig mások érdekeit kiszolgálni… főleg ha nem is tudok tisztességesen élni, létezni, mivel a munkahelyek többsége megkívánja a csalást, hazudást. Az is nyilvánvaló, hogy az ember nem csinálhatja mindig, minden esetben azt, amit szeretne, amit elképzel; nem lehet mindenki a maga ura… ugyanakkor elgondolkodtató, hogy mennyi értelme van rabszolgának lenni, bezárva egy közegbe, környezetbe, tenni nap mint nap a kötelezőt, és mellette megfeledkezni a saját életről, a hobbiról, a szabadságról. Közben pedig rettegni a főnöktől, a munkatársaktól, az elbocsátástól, és rosszul érezni magunkat egy nem ránk szabott szerepben, munkakörben… ha az ember megteheti, merjen nagyot lépni, merjen bátor lenni, és próbálja meg az életét olyan irányba terelni, ami neki is megfelelő, elfogadható. Főleg ha fontos a lelkiismerete, mer hallgatni rá, s nem nyomja el, félve a bizonytalantól, hanem megpróbál a jó úton maradni-akár feladva a látszólag biztosat is érte…

Két irányba „tervezem” most az életem: az egyik a gazdálkodás, a másik a vállalkozás. Előbbihez adott egy hatalmas kert, ami legalább 15 éve nem volt művelve, így igazi kihívás a gazt, szemetet, törmeléket, nádat eltüntetni belőle, hogy termelést lehessen folytatni. Tavaly már sikerült egy minimális területen vetni ezt-azt, és azt hiszem, sokan ismerik azt az érzést, amikor csak ki kell menni a kertbe valami zöldségért… aminek ráadásul íze is van… szeretném apránként a területet növelni, de amilyen állapotok vannak jelenleg nálunk, úgy érzem, munkahely mellett nem is nagyon lehetne igazán előrehaladni a dologgal. Egyébként jellemzően a gyógynövények felé orientálódnék, mert látok benne fantáziát, és érdekel is ez a terület… főleg ha ezt tanultam nem is olyan régen. És úgy gondolom, az embereknek is inkább a természetes gyógymódokra lenne szükségük a mindenféle bizonytalan összetevőkből alkotott gyógyszerek helyett-legalábbis sok esetben… első lépésként saját célra, kitapasztalni, mit hogyan lenne érdemes termeszteni, hasznosítani, majd ha van kellő szakmai tapasztalat, vállalkozásba fogni. A másik, alapesetben vállalkozás-szinten elképzelt tevékenység a dekorációs festés, amit különösen szeretek és végzek is. Mivel időnként jönnek megkeresések, így azt látom, van rá igény, van benne fantázia, ráadásul ez főleg egy olyan terület, ahol az ember folyamatosan képezheti magát, kreatívkodhat, és igazán egyedivé válhat. Azonban a havi befizetendő járulékok összegét nem biztos, hogy ki tudnám termelni, ugyanakkor ragaszkodom a törvényességhez… így egyelőre keresem a megoldást, miközben próbálok egyre több helyen kopogtatni és jelen lenni a tudatban, hogy itt vagyok, és ezzel foglalkozom. Soha nem lehet tudni, ki mikor adja tovább a „hírt”, és milyen irányba…

Kertünk jelenlegi legnagyobb problémája az a durva 100 köbméter építési törmelék, ami többnyire összekupacolva egy nagy domb formájában, kis része a környékén még szétszórva található. Egyelőre nem találtuk meg az útját, hogyan szabaduljunk meg ekkora mennyiségtől, mindenesetre az biztos, hogy nekünk eléggé útban van, hogy bővíthessük a termőterületet. Kaptunk árajánlatot az elszállítására, de egyrészt elég magas az összeg, másrészt meg ki kellene vágni hozzá kertünk két igazán nagy fájából az egyiket (ami ráadásul a leendő homokozót fogja árnyékolni), így ez nem vállalható számunkra. Úgyhogy még dolgozunk a megoldáson…

A festegetésről annyit, hogy múlt héten ismét csináltam egy feliratot, úgyhogy ismét volt lehetőségem kreatívkodni, alkotni… és gyakorolni… cserébe két szórófestéket kaptam, amit más munkákhoz fel tudok majd használni. Most várok, hány környékbeli önkormányzattól jön visszajelzés, hogy akad náluk festhető felület…

A szekér tehát-természetesen ha Isten is úgy akarja-ebbe a két irányba mehet. Nem a napot szeretném lopni, mert abból meg se lehet élni, meg el is lustítja az embert… szeretnék csinálni valamit, ami előrébb visz, ami leköt, és aminek van is értelme. Emellett pedig fontos, hogy tiszta tudjak maradni, és ne mocskoljam be a lelkiismeretemet… sajnálatos, hogy így nagyon kevés lehetősége van az embernek munkahelyen dolgozni. De aki mer álmodni, vannak tervei, álmai, az juthat valamire… aki szeretne tenni valamit, és szeretne élni, nem pedig egy ráerőszakolt ketrecben élni a mindennapjait… annak igenis van jövője. Az már más kérdés, hogy a környezete mennyire támogatja ebben.