Négyfogú csemeténk egyre nagyobb intenzitással és hanggal száguldozik keresztül-kasul frissen bővített házunkban…

Jelenleg négy, elég komoly harapások kivitelezésére alkalmas foggal rendelkezik kis cseppünk, és válogatás nélkül, kíméletlenül harap vele mindent-és esetenként minket is. Tegnap-este lévén-éppen feküdtem, erre ez a kis lurkó megtámadott: megharapta a nagylábujjamat. Nem tudom, ki lepődött meg jobban kettőnk közül, én mindenesetre eléggé… közöltem vele, hogy rossz az elgondolás, akármit is szándékszik tenni a továbbiakban, így befejezte galád tevékenységét, és tovább állt.

Amikor beraktuk a frissen elkészült gyerekszobába a szőnyegeket, az első beköltöző Berce volt. Megakadályozhatatlan sebességgel beszáguldott, és őrületes gyorsasággal csúszott-mászott az új vadászterületen, közben nagyokat kacarászva-sikoltozva. Véleményem szerint az egész utcarész sejthette, hogy valami nagy esemény történt nálunk, mert vidám hangja biztosan messzire elhallatszott.

Időnként magamra veszem Bercét, miközben a hátamon fekszek, majd felemelem a levegőbe, és leengedem. Egy darabig tetszeni szokott neki, vidáman kacarászik, jól elvan. Tegnap a kezdeti lelkesedés után aztán kissé sértődött hangon a levegőben azt mondta: „Em! Mem!”  Hát jól van kissrác, akkor vége a bulinak… egyébiránt „Am! Ma! Amma!” hangokkal már kifejezi, ha enni kíván, bár jellemzően még csak akkor, amikor érzi/látja, hogy evéshez készülődik a család.

Anyával kedvenc játéka az odabújás-elmászás, ami a következő forgatókönyv szerint zajlik általában: anya megközelíthető helyen üldögél, guggol, fekszik stb., mire Bernát odanyargal, bújik, örvendezik, anya megöleli, aztán a kis lurkó eltávozik. Anya egy idő után szólítja: Gyere, Bernát! Ere aztán boldogan mosolyog egy nagyot, kacarászni kezd, megfordul és villámgyorsan megint anyához iramodik, bújik, puszit kap, megölelik… Kis idő multán kibontakozik az ölelésből, újra elmászik és reménykedve várja, hogy anya újra szólítja.

Első nagy próbatételén is túl van már Bertink, ugyanis nemrég beruháztunk egy összecsukható 2 méteres „alagútra”, melyben a nagyobbak hatalmas visongások közepette gurulnak, másznak, elbújnak és újra előjönnek. Bernát eleinte gyanakodva méregette a szerkezetet messziről. Közeledvén megértette az alagútba mászás lényegét, s ettől úgy visszariadt, hogy le is görbült a kis szája. Anya próbált segítségére sietni, az alagút másik végéből hívogatva Bercét. Végül anya már az alagút háromnegyedéig bemászott, mire nagy nehezen sikerült becsalogatnia a veszélyes zónába Bertyét, akinek így kb. egy lépést kellett megtennie négykézláb. Boldogan bújt anyához. Több nap elteltével már egészen megbarátkozott az új játékkal, s ma már örömmel sétál végig rajta, akár anya nélkül is J.

Ha Andrisék kockáznak vagy bármit építenek, Bernát mindig vigyorogva bukkan fel és hihetetlen gyorsan rombolja le a neki készített, lerombolásra megalkotott tornyokat. A hűtőmágnesekkel is hasonlóképp jár el: mi felpakoljuk neki, ő meg ügyesen és hamarosan mindet leoperálja.

A délutáni altatásoknál, ha ő éppen még nem álmos eléggé, nagy sikerélményünk, hogy a járókájában vagy fél órát is eljátszogat egy-egy doboznyi játékkal, képeskönyvvel összezárva. Ezalatt általában félig sikerül már a nagyobbaknak is álomba szenderülniük, így szabadon engedhetem legkisebbünket, aki komoly érdeklődést tanúsít alvó testvérkéi iránt, alig lehet leszerelni, hogy ne nyomkodja Andris szemét és ne húzogassa Luca haját.

Esetenként mindhárman együtt fürdenek a nagy kádban, Bernát középen üldögélve a vízben és így mindkét oldalról különféle szeretetnyilvánításokat kaphat: Lucától egy-egy adag vizet a hátára, Andristól jó néhány fürdős játékot meg fröcskölést. Ennek ellenére nagyon szeret fürdeni, s a testvéreivel lenni.