Bernáth 14 hónapos

Átállítottuk az órákat, de mivel az utóbbi hónapban több éjszakánk is volt, amikor legkisebbünk sírva felébredt az éjszakai csend és sötét közepén, így nem tudjuk a megnyert/elvesztett 60 percre fogni, hogy már megint mozgalmas volt az éjszaka... az esetek nagy részében a tejjel, tejtermékekkel való kísérletezgetés hatásának tudható be mindez (végül bebizonyosodott, hogy Bernát nem fogyaszthat semmi tejeset), azonban párszor, ezt kizárva csak találgathattuk, mi okozhatta az éjszakai felkeléseket. Egyelőre nem jöttünk rá a megoldásra.

Az alvás, altatás kapcsán egyébként sokszor már sikerült teljesen egyedül elaludnia a kis lurkónak: betettük az ágyába, egy kicsit ott álltunk mellette, de fél percen belül el is aludt, testvérei fürdőszobai hangoskodásainak ellenére. Azonban többször alakult úgy, hogy pl. rajtunk került vízszintesbe, és így aludt el... forgolódott néhány percig, de aztán már szundi. Mi pedig próbáltunk mozdulatlanul maradni alatta még néhány percig, hogy biztosan mélyen aludjon már ahhoz, hogy letegyük az ágyába.

Körülbelül két hete, tulajdonképpen egyik napról a másikra elkezdett totyogni. Addig csak felküzdötte magát valahogy, próbált állva megmaradni és pár lépést tenni, azóta viszont már rettentő sebességgel közlekedik házon belül és kívül. Az utóbbi pár nap a folytonos esésekről szól, de egyébként nagyon ügyes, vígan elporoszkálgat a területen... valamilyen oknál fogva a ház elejére menni és a spenót közé bemászkálni nagyon szeret, sokszor onnan kell őt visszahalászgatni (ki tudja, mikor lesz kicsi neki a kert és próbálgat meg szökdösni a kerítésnél... de nyitott kapunál vidáman kisétálgat, ha nem vesszük észre időben).

Amennyire látom, mostanában nagyon szeret tenni. Bele és rá. Elkezdődött a komolyabb kockázás, már nem csak szájába veszi és rágja, vagy kopácsol az elemekkel, hanem kisebb toronyszerűségek is megjelennek időnként. Mindenbe mindent bele, nagyon megy: befőttesüvegbe pakolászás, aztán a tetejét is próbálja rárakni, ezzel csörög sokáig, így tudjuk, merre van, ha épp nem is látjuk (nem egy füves mező a kertünk, az tény). Mindenféle dobozba, edénybe, palackba próbál homokot, kavicsot, botot, és még ki tudja mit belehelyezni, és nagyon sokáig el tud lenni ezzel...

Anya örömére már lehet hallani, hogy "anya". Ez nagy segítség számunkra: ha lurkókánknak épp rossz kedve van, és anyát keresi, akkor már legalább ebben megnyugodhatunk... ugyanis anya nem tűnhet el csak úgy a képből, nem tűnhet el egy ajtó mögött, nem lehet sokáig feltűnés nélkül távol, mert akkor következik az elkeseredett sírás. Viszont ha közben "anya" szó jön ki a száján, tudjuk, hogy éppen semmi komolyabb baj nincs, anya kell csak... valamelyik nap odajött hozzám, felnézett rám, és azt mondta: "apa". S ezzel vissza is fordult. Pedig azt gondoltam, fel szeretné vetetni magát... de közeledése teljesen érdekmentes volt.