KisBingye egyre nagyobb, már kereken 50 hónapos... és sokszor nem győzzük öt követni a dolgaiban...

Valamelyik nap találtunk egy sünit, hazahoztuk egy kicsit felmelegíteni, megetetni, majd kerestünk a kertben egy alkalmas helyet, ahova bevackolhatja magát, és átvészelheti a telet. Andrásunk a kezdeti, de egyébként hamar elmúló tartózkodás után (nem merte megsimogatni, félt a tüskéktől) egyre intenzívebben kezdte el piszkálni szerencsétlen állatot, a végén már a konyhaasztalra kellett elmenekítenünk bedobozolva... ha jobban belegondolok, minden állatnak ez a sorsa nála: rövid ideig tartó ismerkedés után jön a piszkálás. Talán ezért se gondoljuk úgy, hogy ideje lenne háziállatot beszerezni... bár lehet, pont ezért kellene?

Mostanában intenzíven próbáljuk megtalálni hozzá az utat: mi az, ami hiányzik a kis életkéjéből, mi az, amire szüksége lenne, de nem kapja meg, s mik azok, amiket el kell(ene) hagynunk. Meg kell ismernünk őt, hogy tudjuk, mit miért csinál, miért olyan a testvéreivel, amilyen, s miért nem fogad szót ilyen szinten... eleinte arra gyanakodtunk, hogy esetleg a fülével van baj. Volt is hallásvizsgálaton, de nem volt túlzottan együttműködő, így ez nyitott kérdés maradt hetekig... azonban múlt héten újabb vizsgálat keretében meggyőződhettünk róla, hogy bizony nem a hallásával van baj. Így vagy egyszerűen rásütjük, hogy életkori sajátosság, vagy elkezdjük egy kicsit komolyabban kutatni, hogy miért is nem bírunk vele időnként... most ennek van itt az ideje.

Kihasználva a viszonylagos jó időt, valamelyik este elvittem biciklivel megmutatni neki, milyen az esti város - sötétben, kivilágítva... nagyon élvezte, mert alapból nem mászkálunk velük este a városban (lévén esti sétáink a környező utcákra koncentrálódnak, mi pedig eléggé a város szélén éldegélünk egy kis telepen - teljesen más, mint a központban), s így különösen más megvilágításban láthatta a templomot, a városházát és a szökőkutat. Egyébként félig-meddig érdekes, hogy minden szigor ellenére szereti a közös tevékenységeinket... 

Reggel már egyre jobban megy a felébredés, felöltözés, és délután, este is egyre könnyebb a lefekvés. Korábban előfordultak a sírások, hisztik ezekben az időszakokban, mostanra azért már sokat javult a helyzet... alapvetően most némiképpen jobb időszakunk van.