Lucu 34 hónapos

Lányunk az utóbbi időben - Bernáthoz hasonlóan - erősen korlátozza pihenési lehetőségeinket. Míg Berci rendszeresen felkel sírva éjszakánként (ugyanez Andrisnál is megvolt egy időben), addig Luca rendszerint 5:40 - 6:20 között ébred, és nem is lehet visszaaltatni, mert neki elég volt, és nem hajlandó tovább vízszintesen lenni. Emellett sokszor az éjszaka folyamán némiképpen rejtélyes módon bekerül az ágyunkba, így félig-meddig nyomorogva fekszünk egészen addig, míg valamelyikünk nem jut el odáig, hogy visszacsempéssze a saját ágyába... ma reggel ismét nálunk vendégeskedett, egyik pillanatról a másikra felpattant, és a babáját kezdte el keresni, mintha ez lenne a világ legfontosabb dolga közvetlenül ébredés után. 

Tünde baba egyébként a nap nagy részében a polcon van és "alszik". Nagyon ritkán, rá való tekintettel csendben kell lennie és suttognia mindenkinek, akinek két lába van, egyébként jól elvan magában. Este, mikor már Luca lányunk az ágyban fekszik, menetrend szerint közvetlenül villanykapcsolás előtt berendeli magához Tünde babát, "akit" boldogan maga elé fektet, és így alszanak el kettecskén. Reggel pedig visszamegy a polcra, hogy újabb végtelennek tűnő alvást kezdjen el, illetve hogy folytassa az előzőt... azért előfordul, hogy ebéd környékén megjelenik vagy az asztalon, vagy az ülőkén, és Lucus ad neki pár falatot. 

Lucka éppen anyának segít valami ehetőt fabrikálni, Berci is a közelükben tartózkodik, miközben Andris még alszik. Reggel 7:45 van. Nemsokára teljes lesz a létszám, de addigra jelenleg egy szem lányunk már hatékony segítséget nyújt anyának... s ezt teszi nagyon sokszor. Szeret segíteni, anya mellett lenni (főleg ha kilátás van rá, hogy valami ehető is csurran-cseppen), figyel, mi miért és hogyan történik és aktívan részt vállal a dolgokból. Persze nem mindig, mert szereti a saját kis életét élni... ebből adódóan néha összeakad velünk és a testvéreivel is, de ez teljesen természetes. Igyekszünk azért mindig és mindenhol ott lenni...

Egyik este elmentünk egy kicsit sétálni. Nagyobbra terveztük, de nem jutottunk sokkal messzebbre az utcasaroknál, mert elkezdett esni az eső. Erre Luc azt mondja, "menjünk inkább haza, mert elolvadok..."