Délután fél három múlt. Andris teljes hosszában végignyúlva fekszik az ágyán, behunyt szemmel, mozdulatlanul (ritka az ilyesmi, ám igyekezetemnek köszönhetően napjában kétszer azért lehetőleg előfordul). Nézem: milyen HOSSZÚ már ez a gyerek?! Majdnem végigér már az…

Újra itt ülök, és koptatom a billentyűzetet. Igen, mert nem önmagában a számítógép az ellenségem, hanem mindazok a veszélyek, amik benne rejlenek... nem a számítógéppel van bajom, hanem azokkal a hatásokkal, amik körbeveszik a használatát. Most tapasztalatok helyett a saját…