Lurkók 2014. július

Gyermekeink röviden: Zselyke a mosolygós, Bernát a sokat beszélős, Luca a kis lázadó, Andris pedig... részletek a "tovább"-ra kattintva.

Zselyke

Legkisebbünk sokat változott az elmúlt időszakban. Bizonyos értelemben már nem az a csendes baba, akit lerakunk valahova, és szinte el is feledkeznénk róla, mert csak éhsége és álmossága következtében ad hangokat... "he", "hö" és ehhez hasonló, boldog babahangokat hallat, amikor éppen nem eszik vagy alszik.

Alapvetően vidám kis gyermek, szinte a legnagyobb nyugodtsággal és türelemmel. Este különösen sokáig tűr, míg rákerül a sor: testvérei fürdetése nagyjából egy időbe esik az ő vacsorájával, de eleinte a pelenkázón fekve, majd apai kézben türelmesen várakozik a sorára, nézegeti az eseményeket. Anyai kézben azonban egyből eszébe jut a vacsoraidő, így este az a célszerű, ha csak akkor kerül anyához, ha a többiek már lerendezve, fürödve-vacsorázva az ágyukban fekszenek.

Rengeteget mosolyog, szinte  válogatás nélkül mindenkire. Kedvencem, hogy reggel, közvetlenül felkelés után is képes mosolyogni (Andris például megközelíthetetlen és morcos, míg magától elő nem kerül a gyerekszobából), illetve este, akármennyire fáradt is, osztogat még egy - egy mosolyt. Nekem reggel még megy, de estre már kellően elfáradok.. tény, hogy fiatalon mindent jobban bír az ember....

Egyszer úgy igazán már sikerült megkacagtatni is. Kezemben hintáztattam Bernát közelében, és miután elkapták egymás tekintetét, Zselyke boldogan kacagni kezdett. Igazi kedves aranyos babahangon... anya hirtelen nem is tudta, kinek van ennyire jó kedve, mert a kis hölgyemény még nem adott ilyen hangokat.

Nagyon szeret kézben tartva az ablakon kitekinteni, illetve a diófa leveleit nézegetni, ha fúj a szél. Szép nyarunk volt sok napsütéssel, így sokszor a kertben volt kocsistul, és a diófa alá húztuk be a nap elől. Ilyenkor boldogan kalimpálva, csodálkozó hangokkal nézegette a leveleket, és külön öröm volt számára, mikor kicsit fújt a szél is... hosszú ideig elvolt a látvánnyal, akár az ebéd is elkészült ez idő alatt.

Éjszakánként néha sírdogál, feltételezzük, hogy a soron következő fogzás miatt. Alapból egyébként csendes, nyugodt, kiegyensúlyozott baba. Legújabb szórakozása, hogy a kezét nézegeti, majd megpróbálja a szájába tenni, hogy aztán sokáig csámcsogjon rajta nyálfolyatva. Aztán ha ezt megunja, eszébe jut, hogy éhes... ezért sem rágókázik még olyan sokat.

Bernát

Nemsokára két éves fiatalemberkénk rengeteget beszél. A hátránya ennek, hogy szinte soha nincs csendben (pedig néha jó lenne), a másik pedig, hogy nem értjük. Mert a maga nyelvén beszél, inkább halandzsázik... jó hangosan, hogy még a utca végéről is lehet hallani. Szövegel játék, séta, evés, esti olvasás közben is... elnyűhetetlen. De nagyon örülünk neki, hogy megeredt a nyelve.

A legtöbbet használt két szava: anya és baba. Anya szinte minden: az "ez micsoda? (könyvnézegetés), a "kérek enni" (és a másoktól kuncsorgás), a "ki szeretnék menni" (kertbe vagy utcára), a "vegyél fel" (főleg anyának szól), stb. A baba pedig én lennék, mint apa. Nem tudom, miért lettem "baba", de mindig kijavítom: " én apa vagyok"... majd megtanulja idővel. Ezek mellett szeretem, mikor azt mondja: "kád", illetve hogy "ágy". Fontos dolog a fürdés és az alvás is az életben...

Mostanában nehezen alszik el délután. Én kimentem a divatból (pedig március környékén nagyon összeszoktunk, és csak velem volt hajlandó elaludni), az alváshoz bizony anya kell... de néha ő sem elég, így párszor kimaradt a délutáni alvás. Aztán jól bírta egészen addig, míg ágyba nem került... onnan kezdve két perc alatt elalszik.

Annak ellenére, hogy altatáskor nem nagyon tűr meg engem (leszámítva nagyon kevés esetet, amikor elalszok mellette, és ő is elunja magát - ma bemásztam hozzá a rácsos ágyába, és mindketten el is aludtunk), sokszor jön hozzám egy kis ölelgetésre. Lucát is elkezdte spontán ölelgetni; eleinte nem volt partner benne, mert ő a Luca, őt nem kell ölelgetni, nem kell puszilgatni, nem kell neki segíteni és ehhez hasonlók, de mostanra már hagyja magát megszeretgetni. Nagyon jó kapcsolatban vannak újabban, és nem akadnak össze annyira.

Bernát legújabb "mutatványa", hogy nap közben pelenka nélkül rohangál. Nem 100%-os a siker, néha elhullik itt - ott ez meg az (még jó, hogy tart még a nyár és nagy a kert), de ha kellően odafigyelünk rá, akkor előre jelez, ha dolga lenne a wc-n. Persze a növényeket is locsolja időnként, sokszor csak abból jövünk rá, hogy nincs rendesen felhúzva a nadrágja...

Nagyon szeret biciklizni - gyerekülésben üldögélni. Sok esetben, mikor készülődök boltba, jelentkezik és könyörög, hogy szeretne felülni és jönni... a többiek is kapnak az alkalmon, de nem mindig van arra lehetőség, hogy elvigyem magammal valamelyiket. Sok esetben zárás környékén jut eszünkbe, hogy kellene valami a boltból, akkor pedig minden perc számít.

Luca

Lányunk ma nagyot alakított. Vasárnap lévén készültünk gyülekezetbe, erre közli, hogy mikor hazaérünk, lesz valami meglepetés. Hát én meglepődtem, mert általában be vagyok avatva a helyi dolgokba, de nem tudtam semmiről... mondom, mesélj... "mikor hazaérünk, lesz valami az ablakban. Jönni fog a Mikulás". Ó, mondom, te lány... hát, tulajdonképpen csak három és fél hónapot, valamivel több, mint 100 napot kell várnia csak.

Luca igazi lázadó. Bernát közeledését egy-egy ölelésre már elfogadta, de ezen túl nem lehet csak úgy tenni bármi vele kapcsolatosat. Őt nem kell megpuszilni. Nem kell neki segíteni, ha leszállunk a vonatról (inkább nagy nehezen lekászálódik). Nem kell megölelni. Nem kell érte imádkozni (de ő se szokott ám, csak ha jó kedve van). Őt csak akkor lehet szeretgetni, ha ő is akarja, és ha igénye van ilyesmire, ő kezdeményezi. Szinte megközelíthetetlen.. ugyanakkor nagyon ragaszkodó, és az apás korszak rendületlenül tart. Apa a menedék, apa szinte mindig kell, "apavegyélfel", "apategyélle", "apatakajbbe". Nekem sem enged mindent, de lényegesen többet, mint anyának. 

Esténként együtt alszunk. Valahogyan nem sikerült leszoknunk erről, pedig mikor márciusban egyedül voltam itthon velük, elfogadta, hogy egyedül kell elaludnia. Szépen lassan visszakövetelt magának... annyi hozzátétellel, hogy az ágyába is én viszem be. Magától nem megy be, inkább megvárja fáradtan, míg elvégzem a kis esti dolgaimat, de nem hajlandó nélkülem bemenni az ágyába. Nem megterhelő a dolog, csak nem tudom ezt minden gyerkőccel megtenni... mert elalszok mellette, pár óra múlva felkelek és átmászok a saját helyemre. Andris is igényli néha az esti társaságomat, bár ő jellemzően anyás, és egyelőre mellékszereplője vagyok kis életének. Luca azonban apás, nála egyértelműen nagyobb szerepem van... valahogyan kompenzálni kellene a dolgot, hogy igazságos legyen.

Vannak hisztik, határfeszegetések. Nem elég egymás után ötször elmondani, hogy nem megyünk a sóderkupacra, nem nyúlunk hozzá, csak azért is. Ott állok mellette, kajánul néz rám a kis lapáttal a kezében, és már hajol is le a sóderért. Megkapja a büntetést, elvonul, aztán maximum 10 percen belül megint ott találom... esti olvasásnál csak azért sem ül rendesen, és nem marad csöndben. Kell egy pár kör neki, mire lerendeződik, hogy mi az elvárás... lázadó kisasszony.

"Apa az apukám!" - mondta el a nagy igazságot nagy boldogan egyik vendégünknek...

Valamelyik nap azt beszéltük anyával, hogy Luca teljesen másképp viselkedik akkor, ha én is a közelében vagyok, mint amikor nem. Ebből annyit azért megláttam, hogy miután több napja távol voltam a családtól, és újra együtt voltunk, nagyon bepörgött, csapongott és kis engedetlen volt... kicsit kezelhetetlenebb lett, mint nélkülem volt. Gondolom azért majd ez is elrendeződik idővel.

Majdnem kimaradt... nagylányunk egy hete éjszaka is pelenka nélkül alszik, így tulajdonképpen szobatisztának tekinthető. Nem volt még rá példa, hogy éjszaka felkel, hogy kimenjen wc-re; az anyagcseréje egyszerűen olyan, hogy reggelig nincs semmi dolga. Büszke is magára...

Andris 

Szinte már csak pár nap, és 5 éves lesz ez a lurkó... aki egyre vadabbul teper az 5000 forintos használt pótkerék nélküli biciklijével (Lucus megörökölte a korábbit, bár ő még nem hajlandó nyeregbe pattanni - annak ellenére, hogy egy rózsaszín biciklit is beszereztünk számára), miközben a fék használatát még nem teljesen sajátította el. Mindenesetre végre rákapott... feltételezhetően korábban nem volt kellően motivált, nem volt kedve egyedül tekerni, miközben a kisebbek motorozgatnak. Most kellőképpen belejött... igazság szerint második felülésre ment neki, hamar beletanult, így némiképpen könnyebben (és gyorsabban) mozgunk esetenként.

Andrisunk változatlanul a legtovább alvó. Miközben Luca elsőként mér fél 7 környékén nagyjából csendben kivonul a nappaliba, hogy nagyjából csendben eljátsszon magában egy darabig, addig Andris 8 óra előtt nem sokkal ébred. S ameddig ki nem jön a gyerekszobából a saját akaratából, addig jobb őt békén hagyni... a délutáni alvást már elhagyta, ebből fakadóan korán elalszik este - cserébe pedig utolsóként ébred...

Tart még a nagy szabadság, nem kell korán kelni, ugyanis ebben a tanévben még itthon marad, nem megy óvodába. Nem láttuk értelmét kétszer nagycsoportba járatni, elvan ő itthon, megvan itt is a közössége... anya bement az óvodavezetőhöz és a jogszabályra hivatkozva sikerült a felmentést elintézni. 

Egyre nagyobb teret (és területet) hódít a Legó. Jelenlegi készlete kétszer is bővült az elmúlt hónapban, ez által egyre ügyesebb építményeket hoz létre... első készletét tavaly kapta, és kitartóan játszik vele azóta is. Mozgékony kistestvéreivel időnként meg kell harcolnia (és osztoznia) a kis darabokért, mert láthatóan mindhárman rákaptak... Zselyci még nem vesz részt ezekben a közös tevékenységekben, de annak is el fog jönni az ideje nemsokára.

Legnagyobbunk egyre többet segít nekünk. Mosogatás, takarítás, paradicsomszedés, téglaadogatás és megannyi egyéb mindenféle, amiben sokszor magától segít - nagyon jellemző ez rá mostanában. Örülünk is neki, mert egy lelkes, segítő kézre mindig szükség van, főleg hogy már nem tudunk annyifelé szakadni, ahány gyerekünk van.

Ami még jellemző rá mostanában: sokszor hangoztatja, hogy ő bizony apás. Időnként tényleg ragaszkodó, egyenesen levakarhatatlan; rájön a szeretethiány, és akkor mozdulni sem lehet tőle (ennyiből talán jó, hogy mindig itthon vagyok). Mindenesetre ő mégis valahogyan másképpen apás--- fura dolgok ezek.