Az elmúlt időszakban két régi álmom is teljesült, ezekről írok pár gondolatot most.

A graffiti nálam nem csupán egy hobbi, egy kedvenc szabadidős tevékenység, a kreativitás, önmegvalósítás kibontakoztatása, hanem egy Istentől kapott ajándék, amit az Ő szolgálatára (is) fordíthatok. Hiszem, hogy minden pozitív tulajdonságunk Istentől származik, hiszen az Ő alkotásai vagyunk, Ő teremtett valamilyenné mindnyájunkat, különböző adottságokkal, tulajdonságokkal. Nekem a festés, a dekorálás elég komoly mértékben jelen van az életemben - próbáltam elhagyni, ahogyan változott az életem, de végül úgy éreztem, nem véletlenek az adottságaink, mindennel lehet célja Istennek, így ismét előtérbe került az utóbbi években.

Az egyik álmom az volt, hogy tehessek valamit Istenért a graffiti által; hogy mutathassak Rá, szolgálhassam Őt hálából mindazért, amiért értem tett (Jézus kereszthalála a bűneimért, és a várható örök élet). A nyár közepén pedig meghívást kaptam egy keresztyén művészeti fesztiválra, ahol a graffitis programok vezetése közben beszélhettem hitemről, elmondhattam megtérésem történetét (és a katolikus Mária Rádió is interjút készített velem). Ha nem kaptam volna kreativitást, tehetséget, türelmet a graffitihez, nem mondhattam volna el néhány embernek, hogy Isten hogyan talált meg engem... semmi se véletlen, és nagyon hálás vagyok ezért a tulajdonságért, ajándékért!

A másik álmom pedig az volt, hogy itt a városban lehessen egy rajzom, ami referenciaként szolgálhatna az itt élő emberek számára, mi is a graffiti (illetve hogy nem csak firkálás, vandalizmus lehet). Istennek hála, nagyon sok megkeresésem van az országban, sokat utazok, sok helyen festek, de talán ezért is vágytam rá, hogy végre egy helyi munkám is legyen, ami esetleg további közeli festéseket adhatna a számomra... szintén nyár közepén kinéztem a városban egy fakerítést, felkutattam a tulajdonost, és engedélyt kaptam, hogy fessek a kerítésre. Sok egyeztetés után pedig szeptember végén elkészült a mű, mely a megyei napilapban is szerepelt egy hosszabb interjú társaságában...

Nem hiszek a véletlenekben, de hiszek Istenben és az Ő kegyelmében, jóságában. Hiszem, hogy a dolgok nem maguktól történnek, és nem csak sodródunk a hétköznapokkal, hanem Isten irányítja a történéseket: egyik kapu bezárul, megnyílik egy másik... nem csak magunk vagyunk a világban, Isten az irányító napjainkban is. És mi, emberek sokszor nem értjük, mi miért történik, de Isten tudja igazán, mire van szükségünk...

Az már csak egyfajta bónusz, hogy lassan egy hónapja munkahelyem is van... csatornahálózat építésében dolgozok egy környékbeli településen, amiért szintén nagyon hálás vagyok Istennek!