Lurkók jelentkeznek...

Andris. Jelenleg főleg az akaratát neveljük: hogy ne mindig az ő akarata legyen meg. Szereti megmondani a testvéreknek, mit és hogyan játsszanak, csináljanak, mi pedig próbáljuk azt sulykolni belé, hogy időnként kedvezhetne a kisebbeknek is. Ebből jó sok konfliktus támad, mert nem nagyon szereti a mások akaratát a magáé elé helyezni... de majd megtanulja. Mi is, hogy tanítsuk meg ezt vele... és hogyan legyünk, illetve próbáljunk végtelenül türelmesek lenni Andrissal. Rendszeresen befolyásolja a testvéreit, pl. Lucának mondja: "Legyél kutya, és add nekem ezt a játékot..." 

Nagyon szereti (és igényli) a foglalkozást, a feladatokat, bár a figyelme még elkalandozó. "Anya, kérlek emlékeztess, hogy ne felejtsem el..." Egyébként nagyon ügyes! Főleg vagdosni szeret ollóval mindenféle különleges formákat.

Játék-ügyben a legó, a körmöcske, és az elmúlt héten a sakk a kedvenc, ugyanakkor testvéri hatásra jól elvan a festegetéssel és a kirakózással is. Szeret a testvéreivel együtt játszani, bár hamar átveszi a vezető szerepet, és ez egy kicsit rövidebbé teszi a testvérekkel való közös játék idejét - vagy velük akad össze emiatt, vagy velünk. De hát csak meg kell tanulnia, hogy nem ő a főnök, és a testvérek nem a leuralás miatt vannak... megyeget ez, bár lassan.

Tipikusan álmodozó, feltaláló típus: ebéd közben is egy lehetséges sínépítésen agyal, és mielőbb meg kívánja valósítani. Este pedig olyan érdekes kérdésekkel jön, hogy hogyan készül a villanykörte, mi az áram, és hogyan megy bele a lámpába...

Luca. Kiegyensúlyozott, vidám kislány; ha mégis szomorú, akkor leginkább a mese az (minden mennyiségben), ami megvigasztalja. Az utóbbi időben egyébként kicsit érzékenyebb, hamarabb elsírja magát (pl. mikor Andris azt mondta rá, hogy Luca egy gatya).

Ügyesen hajtogatja, pakolgatja a ruhákat a szekrénybe, teszi helyére a dolgokat - szereti, ha rendben vannak körülötte a dolgok, és azonnal észreveszi (az esetek nagyobb részében), ha valami nem ott van, ahol lennie kell.

Gyors, gyakorlatias, tettrekész, szemfüles - általában lehet rá számítani. Empatikus: ha Zselyke sír, igyekszik megvigasztalni; ha Bernátnak csurog az orra, szól anyának, hogy oldja meg a helyzetet. Ha kiömlik valami, szalad a felmosóért... persze ha rájön a dacolás, borul minden, de az alaptermészete valóban ilyen. 

Emlékszik a tavalyi karácsonyunkra és már várja az ideit; emlékszik arra is, hogy ahol tavaly elestünk a biciklivel, ott elgurult az almája (ez nekem már nem maradt meg, csak az esés). 

Néha nem szívesen feladatozik velünk, bár neki még nem "kötelező"...

Szeret énekelgetni magában, ha jó kedve van ("a pumánál is vigyázol rám" - Jézus), de együtt a többiekkel nem annyira.

Egy éjszakát a nagyszülőknél töltött nélkülünk, és mint utólag kiderült, mi jobban izgultunk érte... jól elvolt a szülei nélkül, nem csinált ügyet a dologból, sőt rendkívül élvezte, hogy ő már nagylány, és nélkülünk megy valahova.

Bernát. Egyre gazdagabban, választékosabban beszél. Testvérei még mindig "S", "Ta" és "Cik", de ha szeretne valamit, akkor "Énis!", ha védi a dolgait, "nyémnyém", illetve az öntudatos "Én!" például arra a kérdésre, hogy ki kér kakaót. Állandó anyázás ("Anya!") helyett már "Mi!", "Emmi!" van. Tökszedéskor "kis tök", cipővételkor "kacsa - jó" (nem kacsára vette fel)...

Egyedül színez, hatdarabos kirakózik, gyöngyöt fűz, "fest", épít, legózik (nem eszi meg) és vágni, ragasztani, hajtogatni próbál. "Tortát" készít legóból, kockából, hűtőmágnesből... "kész!". Kirakta, elkészült a nagy mű, meg kell nézni, örül, aztán újra elkezdi kirakni.

Sokszor Andrist utánozza; sajnos például mikor a báty éppen Lucát bántja valami apró vélt vagy valós dologért, Bernát is odamegy, és rátesz még egy lapáttal. 

Mazsola és Tádé hallgatásának hatására: egyik reggel kalácsot ettünk, melyben volt mazsola is. Erre Bernát hangosan "Tádé!"-zni kezdett.

Altatása leginkább anyja hátán vagy apja hasán (ismét!) történik...

Zselyke. Anya a nyerő, állandóan bűvöli a szemeivel, mosolyog rá anya vegyél fel nézéssel... és boldog hangokat hallat, amikor eléri célját, a minden-anyát (számára anya a minden, tagadhatatlan, és így is van ez jól).

Vígan elvan egyébként a játékaival, illetve a kezével-lábával is vígan elszórakozik jó darabig. 

Hason fekve felkeléskor kitekeri a nyakát, olyan szögben emelkedik fel és vigyorog, hogy kiláthasson a kocsijából... reggelente csendben ébred, és a kocsiból kilátszik a feje. 

Viccesen csücsörít, fintorog sokat, és kinézi az ember szájából a falatot.

Néha sokszor kel fel éjszakánként, és igényli anya közvetlen közelségét, aki félálomban ellátja, majd pár óráig együtt alszanak csöndben a következő felsírásig...

Ha szomorú (unatkozik, vagy kis foglalkozásra vágyik), a testvérek is meg tudják vigasztalni olykor.