Tavaly kaptunk egy vándordíjat, melynek az a lényege, hogy blogírók adják tovább kedvenc blogírójaiknak, elismerésük jeléül. Azaz ha tetszik valakinek a munkája, blogja, írása, akkor elismerésed kifejezéseként megajándékozhatod őt ezzel a díjjal - persze csak ha már Te is megkaptad valakitől... mi itt ültünk rajta azóta, meg is feledkeztünk róla, de most eszembe jutott, hogy ezzel még adósok vagyunk, és tovább kellene passzolni.

A szabályrendszer:

1.Nevezd meg, akitől kaptad és köszönd meg neki!
2.Ismertesd a szabályokat!
3.Válaszolj az általa feltett kérdésekre!
4.Jelöld meg azokat a blogokat (5-11 blogot), akiknek továbbadod a díjat!
5.Tedd fel a kérdéseidet!
6.Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled! - Mi mailben kaptuk az értesítést.

A díjat régi munkatársainktól, közeli ismerőseinktől kaptuk az Otthonovi blogról, melyet ez úton is köszönünk!

Az alábbi kérdések érkeztek hozzánk, melyeket meg is válaszolunk (legalábbis én, Peti).

- Miért vágtál bele a blogírásba?

Grafománnak tartom magam, gyerekkorom óta mindig írok/írtam valamit. Úgy érzem, ezt az Istentől kapott személyes ajándékot akkor használom fel a legértelmesebb módon, ha az Ő kegyelmét, szeretetét hirdetem az életünkben megtapasztalt kisebb-nagyobb csodák leírása által. Isten ma is köztünk jár, szól hozzánk, gondot visel rólunk - mindannyiunkról. Ennek szellemében indult az AnnaPeti 6 évvel ezelőtt, mely időközben az egyre nagyobb gyerekszám miatt kissé családiasabb lett a rendszeres, havi gyerekbeszámolókkal... 

- Születtek-e új kapcsolatok a blogon keresztül?

Határozottan igen. A legjelentősebb, hogy a jelenlegi gyülekezetünket is a blogunknak köszönhetjük, ugyanis általa találtak meg minket városban élő testvéreink. Emellett az otthonoktatás iránt érdeklődők közül is többekkel sikerült valamilyen szintű kapcsolatot kialakítanunk.

- Mi a legfontosabb számodra az életben? Miért? (Hit, család, hobbi...)

Legfontosabb az Istenbe vetett hitünk, mert ez a hit átjárja életünk minden területét - akár a gyereknevelést, a kapcsolatainkat, a szabadidős tevékenységeket és minden mást. Talán furcsán hangzik, de többször is megtapasztalhattuk, hogy ha Istent kihagyjuk egy-egy dologból, akkor az valahogyan nem az igazi... nincs rajta akkora áldás, mintha Isten is benne lenne a dologban. Ezért is, mivel mindenki szeretné a legjobbat kapni, igyekszünk folyamatosan Isten útmutatását kérni és kapni mindarra, ami körbevesz bennünket a mindennapokban, kezdve a házasságunkon, kapcsolatainkon, gyereknevelésen keresztül egészen a pihenőidőnk felhasználásáig, és azon túl is.

- Milyen kedves élményről tudnál beszámolni a családoddal kapcsolatosan? (Miért jó, hogy van?)

Ahol gyerekek vannak, különösen rengeteg élmény, öröm, móka, kacagás (és időnként fordítottja) biztosított, így nehéz akár csak egy-egy esetet is kiemelni. Mindenesetre végtelenül hálásak vagyunk Istennek egymásért, a gyerekeinkért, és mindazokért a dolgokért, emberekért, amik és akik körbevesznek bennünket... a (majdnem) rendszeres "gyerekes" beszámolóinkban rengeteg élmény megjelenik...

Aki(k)nek továbbadjuk a díjat: Esztinek, a Fiúk a hajóban és Matrózképző blogok írójának az újszerű, több mindenre kiterjedő minket érdeklő (hit, otthonoktatás) gondolatai miatt. Más blogokat nagyon nem olvasunk, legalábbis én... vissza pedig - a szabályok szerint - nem küldhetjük.

Az alábbi kérdésekkel (kérdéssel):

- Mi vezetett benneteket arra az útra, amin most jártok? (Komplex kérdés)

Értesítő mailt pedig küldjük. Vagy sms-t.

Ui.: nekünk még rózsaszín díj jött, idén már többnyire zöldet osztogatnak, de mi maradunk annál, amit mi kaptunk, követve az eredetiséget.