Azok, akik ismernek engem és a fél élettörténetem, és/vagy azok, akik rengeteg bejegyzésünket elolvasták már az évek alatt, tudhatják, hogy számomra a megfizetett munka kérdése viszonylag komoly téma. Ugyanis szívesen dolgozok én szinte bármit, de az elsődleges szempont az, hogy tudjam becsülettel és tisztességgel végezni - nem pedig a fizetés és egyéb juttatások számítanak... fontosabb, hogy lehetőség szerint tiszta maradjon a lelkiismeretem.

Mióta "nagy" vagyok, négy munkahelyem volt (előtte rengeteget diákmunkáztam, de az most nem számít...). Az első helyen sajnos úgy alakult, hogy egyre kevesebb pénzt kaptam az egyre több munkámért, persze szerződés szerint minden rendben volt, így lépni kellett. A második helyen jellemzően a szerződéssel volt alapvető probléma: nyolcórás munkaidőm volt papíron, a valóságban pedig tizenkettő. A fizetés ugyan rendben volt ledolgozott óráim számát tekintve, de naponta 8 óráról kellett aláírnom a jelenlétit - ez számomra ugye nem fedi a valóságot, így miután nem tudtunk a főnökömmel megegyezni a változtatásról, eljöttem onnan is. A harmadik helyen az ígéret ellenére mégsem jelentettek be, a fizetés is elmaradozott, hát ismét lépni kellett. A negyedik helyen pedig nem tudtunk együtt dolgozni a munkáltatóval, számomra vállalhatatlan feltételekhez kötötték a munkaviszonyomat. 

Mit is szeretnék? Dolgozni. Nem vagyok lusta, itthon is megcsinálom, amit tudok (sokszor még azt is, amit nem). De becsülettel, tiszta lelkiismerettel szeretnék pénzt keresni. Nagy elvárás ez? Lehetetlen lenne így dolgozni? Elkeserítő, hogy dolgoznék, de nem hagynak, mert alig van olyan munkáltató, aki a törvényt betartva, emellett a munkásait megbecsülve alkalmaz embereket. Négyből négy munkáltató megbukott a tisztesség kérdésében... meglehetősen rossz arány. Ennyit ér, ha az ember becsületesen, hite szerint szeretne dolgozni és a munkájáért kapott fizetésből megélni? Mert mit is mond a Biblia? "A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt...". Nekem fontos ez a fajta tisztesség. És nem vagyok hajlandó hazudni, megalkudni azért, hogy munkahelyem legyen. Nem akarom eladni magam semminek és senkinek - a hitem, az Istennel való kapcsolatom sokkal fontosabb. És nem azt mondom, hogy tökéletes, tiszta és feddhetetlen vagyok, mert én is ugyanolyan bűnös ember vagyok, mint bárki más, követek el sok-sok hibát. De keresztyénként, Krisztus-követőként lehetőség szerint nemet kell mondanom a hazugságra, nem kell megalkudnom a bűnnel, ha Istent komolyan veszem az életemben. És én szeretném komolyan venni.

Pár hete ismét van munkám. Nem mondom, hogy megtaláltam az igazit, de majdnem. Rendes, a valóságot tükröző szerződés, normális hozzáállású főnök, és munkaidőm egy részében azzal foglalkozhatok, amit szabadidőmben is csináltam - azaz voltaképpen a hobbimért (is) kapom a fizetést. Egyelőre határozott ideig, de bízom benne, hogy ha megbecsülöm a helyem és a kevesen is hű vagyok, akkor Isten további ilyen és ehhez hasonló munkával és munkáltatóval fog megáldani. Vajon ha megalkuvó vagyok és a bűnben maradok, hamis szerződéssel vagy feketén dolgozok, Isten megáldott volna ilyen fantasztikus munkalehetőséggel? Nem hiszem. Igenis megéri becsületesnek és tisztességesnek lenni, maradni - és lelépni, ha az embert hazugságra kényszerítik. Mert a pénz nem minden. Még akkor sem, ha évekig kell várni a szinte tökéletes munkahelyre, és addig el kell lenni valahogy otthon. Mert Isten akkor is gondoskodik az Övéiről. 

Van hitünk, bizodalmunk Istenben, és merjük Rá bízni az életünket? Merünk egy kényelmes életritmust feladni, ha kell - Istenért, a becsületünkért, a tisztességért?

Ha folyton a bűnben tapicskolunk, nem fogjuk meglátni Isten hatalmas kegyelmét és szeretetét. Lehet élni Isten nélkül - de miért nem kell nekünk a legjobb, ami csak kapható? Istentől mindig a legjobbat kaphatjuk, mert Ő tudja, pontosan mire van szükségünk. Én is szinte a legjobbat kaptam, miután több évig nemet mondtam a hazugságra... (a "legjobb" minősítést egyedül a szerződés határideje fokozza le, de bizakodó vagyok).

Megérte becstelen munkáltatókat otthagyni? Határozottan igen. Merjünk nagyot lépni, amikor kell; merjük feladni a biztosat a bizonytalanért, ha kell, mert Istent követve csodálatos dolgokban, megtapasztalásokban lehet részünk nap, mint nap! Merjünk kiállni Érte, mellette, merjünk törekedni a tisztességre, és Ő nem fog megfeledkezni rólunk... kívánom ennek megtapasztalását a Te életedre is!