2015. július

A legmelegebb hónapot is félig-meddig túléltük a gyerekekkel...

Alma totál növény funkciós. Néha enni kell adni neki, és növekszik... sokat alszik, de egyre többet nézelődik, és már-már mosolygásra is húzza a száját. Mostanában átalussza az éjszakákat, de mindegyikőjüknél volt ilyen korszak (néhány hét), úgyhogy majd nemsokára ismét megéhezik az éjszaka közepén... addig is örülünk és megjegyezzük (lejegyezzük), hogy most éppen végig alszik.

Zselyke átmenetileg kikerült az ágyából, és velünk alszik (miután a nappaliban a hintájában elalszik, és később bekerül a szobánkba). Ennek következtében kissé rászokott arra, hogy alvás közben rám mászik. De tényleg. Rengeteget forgolódik, és fel is sír éjszaka (mint Luca ekkorában), én meg meglepődök, mikor rajtam mászik keresztül, és erre ébredek. Egyébként nagyon kedves mosolygós kislány, egyre szebben és ügyesebben és többet beszél. Legjobb a "kancsi!", azaz pancsi felkiáltása, és ha eszébe jut kancsizni, nem nagyon lehet leszerelni... kész, fürdés. Ami ebben a melegben amúgy is sűrűbben fordul elő, legnagyobb örömére... kutya, süni, hinta, enni és kő szavunkat nagyon tisztán mondja, az ablak az "abbak", a lámpa "ámpa", a labda "dadda", a könyv meg valami olyasmi, hogy "komba". 

Bernát rászokott arra, hogy Zselykét piszkálgassa (csakúgy, mint az ekkora Andris a valamivel kisebb Lucát). Illetve nagyon hangosan tud sírni, valamint nagyon halkan és szinte érthetetlenül beszélni. Este, közvetlenül alvás előtt is még dől belőle a sok beszéd (mint Andrisból), aztán egy idő múlva elfárad, és jobbnak látja csendben a plafont bámulni. Ami mindannyiunknak kissé nyugalmasabb és pihentetőbb, mint dög fáradtan hallgatni a kusza mondatait... jó arc, sokat mosolyog, de eléggé érzékeny. Biztos a meleg miatt...

Luca extra méretű hisztiket tud produkálni, ami vagy párhuzamba állítható a délutáni alvások kihagyásával, vagy nem. Mindenesetre most kell nagyon ott lenni és ránevelni, hogy a hisztivel semmi sem érhető el - max. annyi, hogy kissé ingerültebbek leszünk... az meg senkinek se jó. Egyébként kedves, aranyos, rendszerető szívesen pakolós-segítős, többnyire szófogadó, és mostanában fél a villámtól, mennydörgéstől, és reménykedik, hogy a házunk megmarad egy-egy vihar elvonulása után is. Sötétben pedig nem óhajt sétálni. Viszont várja, hogy menjen oviba, ahol sok játék van...

András már a betűket tanulmányozza. Eléggé nagyfiús dolog, hogy anyával okosodhat, így hamar megjön a kedve hozzá, és sikerélménye is van általa... nehezen, de egyre könnyebben hangolódik rá a szokásos feladatozásra, aztán nagyjából problémamentesen oldja meg a napi adagokat. Szeret felmászni mindenhova, kötéllétrán is ügyesen mászik, és mindig mindent mindenhol összeköt mindenféle madzaggal, dróttal, kötéllel - néha annyira nem örülök neki, de hát figyeljek a lábam elé...