Miért olyan könnyű Istent hibáztatni, ha valami rossz történik velünk, és miért nehéz Neki hálásnak lennünk, ha valami jó hatás ér minket?

Jó ideje gondolkodok ezen a bennem megfogalmazódott mondaton. Szinte szeretjük ellökni magunktól Istent; ráfogni, Neki tulajdonítani a rossz történéseket, Őt hibáztatni mindenért, ami rossz; a jó dolgokat viszont inkább a szerencsének, a sorsnak vagy bármi másnak állítjuk be, mint Istennek. Miért? Miért gondoljuk úgy, hogy Istentől a rossz jön, a jó pedig minden mástól? Miért gondoljuk úgy, hogy Isten gonosz és szeretetlen? Vajon valóban Ő az, akire ez ráillik?

Ha meg tudnánk fordítani magunkban a dolgot, és Istennek tulajdonítani a pozitív történéseket, a negatívakat pedig valami (valaki) másra, akkor közelebb jutnánk Istenhez. Pontosabb elképzelésünk lenne arról, hogy Ő milyen is valójában, és jóval reálisabb lenne a bennünk kialakult Isten-kép...

Kint vagyok a kazánházban, mikor is fura hang kíséretében remegni kezd a lámpa, a lakásban nagy kiabálás, és legnagyobb gyerkőcünk rohan szinte megőrülve a kertbe, hogy leég a házunk... szaladok be, hatalmas füst, rettentő égett szag, ijedt arcok... elektromos tűzről maradtam le, mely kitörésétől számítva pillanatokon belül magától eloltódott. Az ijedtségen kívül senkinek semmi baja, nem gyulladt meg semmi, a közelben álló gázpalack nem robbant fel... a tűzoltók már csak a jegyzőkönyvet írták meg, egyéb munkájuk nem akadt.

Szidhatom Istent, hogy miért történik pont velünk ilyesmi, miért pont nálunk, és miért, miért, miért...? De dicsérhetem, áldhatom Őt hálás szívvel, amiért senkinek nem esett baja, nem égett le a ház, egyéb kárunk sem keletkezett (leszámítva a konnektort és pár centi vezetéket). A döntés rajtam áll, hogy mit tulajdonítok Istennek, illetve minek "köszönöm" a rosszat és a jót. Illetve hogy azt nézem, milyen kár ért, vagy azt, mi történhetett volna egyébként.

Én a dicséretet, hálaadást választom. Mert az az Isten, Aki annyira szereti az embereket, hogy a saját Fiát, Jézust küldte el közénk, hogy bűnbocsánatot és örök életet nyerhessünk Jézus által (Aki meghalt a mi bűneink miatt); az az Isten, Aki azt mondja, hogy soha nem hagyja el az Őt követőket, és mindig velük lesz; az az Isten, Aki azt ígéri, hogy mindig gondja lesz az Övéire, az nem lehet egy gonosz, rosszindulatú Isten, Aki állandóan bünteti az embereket bűneik miatt. Ettől az Istentől nem jöhet rossz, hiszen saját ígéreteivel, cselekedeteivel mondana ellen azzal, ha Tőle jönne minden rossz... érdemes lehet ezen elgondolkodni.

Azt csak levezetésként teszem hozzá, hogy a kihívott villanyszerelő egy órán keresztül dolgozott a vezetékek újra- és áthúzásán, s egy forintot sem kért a munkájáért... Isten gondviselése ebben is megnyilvánul. Hát gonosz-e az Isten? Nem gondolnám.