2016. május

Mostanában nem sok szabadidőnk van, mert elég sokat dolgozunk (Anna itthon, én az új helyemen), de azért valami rövidecskét összehozunk. Persze nekem nehezebb, mert alig vagyok itthon...
Miután véget ért egy kicsit nehezebb (betegebb) időszak, és csak elvétve köhög vagy folyat orrot valaki, egy kicsit jobban is érezzük magunkat. Alma például száguldozik mindenfelé a lakásban, sokszor a lakáson kívül is - mindezt egyelőre négykézláb, de lényegében már bármibe belekapaszkodik és felhúzza magát, majd elégedett hangokkal és mosollyal álldogál egy darabig egy kézzel kapaszkodva. Aztán lehuppan, körbenéz, mit lehetne megenni vagy a szájába venni, majd célirányosan elporoszkál valamerre... sokszor követhetetlen sebességgel. Zselyke is nagy szökevény, szerencsére némileg keretek közé szorítva, mert az utcára nem lóg ki, mint nagyobb testvérei ekkorában. De rengetegszer kiszökik zokniban a kertbe, nem számít, ha esik az eső, ő megy és lopkodja a félig sem megérett borsót a veteményből. Nagyon rákattant, és miután a kerti virágokat nagyjából békén hagyta (meg is lepődtünk rajta, hiszen minden évben letépkedi az aktuális kisgyerkőc), a borsó mellett a virágzó paradicsomot és a krumplit is rendszerint megcibálja. Bernát már nem annyira szökős, de neki is megvan a maga specialitása: folyton a hagymát legeli a kertből, amit ha le is akarna tagadni (bár nem szokott, csak lapít), nem lehet a mély és átható, őt övező hagymaszagtól. A vetemény lényegével még - úgy tűnik - nincs tisztában, mert ő arra megy, amerre gondolja, nincsenek szabályok (vagy legalábbis kevés), amik komolyabban megakadályoznák közlekedésében. Luca is nagy hagymás, de ő már visszafogottabban cselekszik, sőt amolyan őszinte, igazmondó korszakát éli, amikor bevallja rossz cselekedeteit - emellett másokét is... izgalmas időszaka van, már nagyon közel van az az óra, amikor első tejfoga kipotyog, és átadja helyét az új csontfognak. Emiatt rettentő boldog tud lenni, és türelemmel várja a sorát... vigyorogva alszik el, hogy talán már holnap új foga lesz. András pedig változatlanul szerel, bütyköl, kötözget és álmodozik, miközben egyre okosabb lesz a sok tanulástól. Ásványgyűjtő mániája még erősen tart; mindenféle követ, kavicsot tördel, aprít, és keresi az igazi kincsnek valókat egy külön tartóba. Tegnapi gyűjtögetésének egy zsalukő "halála" volt a következménye, de talán tanult az esetből, és legközelebb már jobb törőfelületet talál magának...