Várakozás

Ahogyan ti, kedves olvasók talán vártátok már a következő bejegyzést, úgy mi is várunk. Várunk, mert nem látunk tisztán. Nem látjuk, Isten mit szeretne kezdeni velünk, hol kell lennünk, mit kell csinálnunk, vagy mire kell felkészülnünk. Várunk - és látszólag nem történik semmi. Várjuk az útmutatást, hogy akkor most költözünk vagy sem, s ha igen, akkor mégis hova...? Várunk.. és nem tudjuk, meddig...

Vidám ez a várás, várakozás. Vidám, mert tudjuk, hogy Isten kezében vagyunk, Ő gondot visel ránk, és nem feledkezik meg rólunk. Neki gondja van az Övéire, így nem kell félnünk, hogy mi lesz velünk. Nem kell kételkednünk, nem kell aggódnunk, mert Ő meg fogja adni a választ kérdéseinkre. Nem hagy válasz nélkül, ebben biztosak lehetünk...!

Eshetnénk kétségbe, hogy várjuk a választ. Vadászunk, figyelünk, hogy ugyan mit kell kezdeni magunkkal, az életünkkel, a házunkkal, s közben meg nem történik semmi. Kérünk, kérdezünk, s úgy tűnik, hiába... mert nem jön válasz. És akkor lehet elkeseredni, lehet kétségbeesni, lehet kételkedni Istenben, hogy akkor most mi is van? "Kérjetek és megadatik nektek"? "Keressetek, és találtok"? "Közeledjetek Istenhez, és Ő is közeledni fog hozzátok"? Miről is van szó?

A hit nem azt jelenti, hogy hiszünk, aztán mikor nem jön válasz, nem jön útmutatás, vagy nem történik egyáltalán semmi, akkor elpárolog. Illetve pontosítok: az igazi hit nem ilyen. Az igazi hit megmarad a nehézségek közepette is, és megmarad akkor is, mikor nem történik semmi. Mikor nem jön válasz. Mikor keresünk, mégse találunk... mert hiszünk. Hiszünk - továbbra is. És abban is hiszünk, hogy ha nem most, akkor később, de megkapjuk a választ. Mert Istennek fontosak vagyunk, és nem feledkezik meg rólunk.

Eshetünk kétségbe, hogy nincs válasz, nincs útmutatás, és akkor hogyan is tovább... vagy kapaszkodhatunk a hitünkbe, a meggyőződésünkbe, hogy a maga idejében úgyis megkapjuk. Addig pedig csináljuk a dolgunkat ugyanúgy, abban a tudatban, hogy ha itt az idő a költözésre, továbbállunk... Isten a maga idejében ki fog jelenteni mindent. S nem érdemes sürgetni... hiába tudjuk, merre megyünk tovább, ha a feltételek még nem adottak. Biztosak lehetünk benne, hogy Isten mindent elrendez, és ha minden kész, meg fogja mutatni, merre kell tovább haladnunk.