Még valamikor késő ősszel történt, hogy kis városkánkban sikerült egy festhető falat szereznem: egy bontásra ítélt házikó utcafronti részét. Pontosabban az épület bontása már megkezdődött, mégis valahogyan abbamaradt, még éppen megfelelő méretű helyet biztosítva egy kisebb rajzhoz (mikor ezeket a sorokat írom, még áll a fal, rajta a festménnyel). Mivel feleségem születésnapja is közeledett, úgy gondoltam, köszöntés- és köszönetképpen az ő nevét festem fel… kicsit előrevetítve a 10 éves házassági és 15 éves „ismeretségi” évfordulónkat is.

    A rajz elkészült, a fotót feltettem az oldalamra, referenciának. Egy kedves ismerősöm, egészen pontosan a ház egykori lakója pedig elküldte a fényképet a Megyei Hírlapnak érdekességként. Hála neki, meg is kerestek a laptól, és karácsony délutánján, miközben készülődtünk a szentestére és díszítettük a karácsonyfát, adtam interjút az egyik újságírónak interneten keresztül (hozzáteszem, a jelek szerint nagyon nyitottak a hírlapnál a graffitire, legalábbis a legális formára, mert a negyedik rajzom került be az újságba, köszönet ezért nekik is!). Igazán szép és kedves ajándék, nagyon örültem neki! De az „Anna” története nem állt meg itt…

     Tavasszal az újságnál érdeklődtek az elérhetőségem felől, mert a megyében egy keresztény ifjúsági tábor kapcsán gondoltak rám, hogy beszéljek az életemről, a hitemről, a graffitiről. A cikk alapján találtak rám, és ez a felkérés, a lehetőség még előttem áll, mert július első napjaiban kell teljesítenem… nagyon megérintett, hogy én, aki nem tudom, milyen úton kell, hogy járjak, mivel szolgálhatnám az Alkotót, Istent, egy ilyen felkérést kapok. Mindig kérdés volt, hogy Isten vajon mit akar kezdeni velem, és mit akar a graffitivel… sőt lényegében a mai napig keresem a biztos, megnyugtató választ, de érzem, hogy talán lehetek eszköz Isten kezében.

     Május elején szintén a cikk alapján találtak rám; Csongrádról kerestek graffitist egy edzőterem festéséhez, és ez volt a kapcsolódási pont, az eljutási lehetőség hozzám. Ezen is meglepődtem, mert így még nem akadt megrendelésem… de örültem neki, és még inkább megerősödött bennem, hogy nincsenek véletlenek, minden van valamiért. De ez hamarosan még inkább értelmet nyert… J

     Még az Anna-festmény előtt, ősszel kaptam egy másik felkérést is, hogy fiatalok előtt beszéljek egy ifjúsági klubban. Akkor még nem volt nagyon lefixálva, de úgy érzem, az interjú hatására rajzolódott ki igazán, hogy mennyire illek a képbe, az elképzelésbe a felkérő szempontjából… így június elején 15-20 fiatal előtt beszélhettem az életemről és a hitemről. Fantasztikus érzés volt az életemről, a sok-sok graffitis és egyéb kalandról, a problémákról, nehézségekről, végül a megtérésemről, az új életemről beszélni olyan fiataloknak, mint amilyen én is voltam valamikor. Csodálatos Isten kezében eszköznek lenni, szolgálva Őt mindazzal, amit Tőle kaptam, elmondani, hogy Ő miből mit tudott kihozni…

     … és az Anna-történet folytatódik, hiszen ennek kapcsán született egy blogbejegyzés, egy újságcikk, és egy megyei graffitis versenyen való részvétel lehetősége is. S csak Isten tudja, látja, mi lesz ennek a vége, Ő mit szeretne kihozni ebből az egészből, belőlem, és hogy mikor és hogyan tudok még bizonyságot tenni Róla, az Ő végtelen kegyelméről, szeretetéről…

     Eddig sem volt kétséges, hogy Istennél nincs lehetetlen, és hogy minden van valamiért, mindennek oka van. Érdekes azt látni, átélni, hogy mindazt a gyerekkori szenvedést, mindazt az emiatti kalandot és izgalmat Isten fel tudja használni, amiből az ember úgy gondolja, hogy semmi értelme nincs vagy nem volt… sokszor nem látjuk, vagy nem éppen akkor látjuk a dolgok értelmét, mikor benne vagyunk, de évekkel, évtizedekkel később visszaköszönnek és rájövünk, mennyire nem volt felesleges semmi. Isten mindent fel tud használni az Ő érdekében, az Ő javára!

     Lényegében a megtérésem is a graffitinek köszönhető, és ez a felkérés, ez a szolgálati lehetőség is. Éppen kinn voltam egy legálisnak mondható helyen, amikor beleléptem egy rozsdás vasba, ami szétvágta a talpamat. Többször kellett visszamenni rendelésre, és az egyik ilyen rendelés után botlottam bele a baptisták evangelizációs sátrába, ahol szinte gondolkodás nélkül átadtam az életemet Jézusnak. Onnan kezdve minden megváltozott-körülöttem, és bennem is…