AnnaPeti

2018\05\15

Keith Green kapcsán

Mostanában nem gyakran volt időm olvasgatni, magamnak sem, a gyerekeknek sem… de mivel nem sokáig tudok ellenni könyvek nélkül, egyik éjjel csak leemeltem a polcról már vagy hetedszer a Nincs megalkuvás-t (Keith Green élete). Újra és újra elolvasom, mert annyit jelent. Először olvasva kamaszkoromban volt rám nagy hatással.

More:

könyv/film

2018\03\05

Hóba csalogató

Szombat délután… kint jókora hókupacok -  bent legalább akkora szennyes edény-és ruhahalmok itt-ott szétszórva a lakás válogatott pontjain. A benti kupacok okozói természetesen odakinn a hóban önfeledten csúszkálnak, szánkóznak, hógolyóznak, alagutat építenek. Donát babával az ablakból nézzük őket, mikor egy hógolyó kihívóan az ablaküvegen landol. Férj küldte: olyan, mint egy apró kis üzenet: „gyertek ki ti is, a rendetlenség megvár…!” Donci is érti az üzenetet, boldogan kurjant egyet s az üvegen szétkenődött maradványokat próbálja a kis ujjaival megfogni, nem érti, miért nem éri el, pedig olyan mókás, ahogyan csúszik le lassan a párkányra a hótrutyi. Én csak az ablaküvegre gondolok (egy hete lett megpucolva), meg arra a valakire, akinek le kell majd mosnia újra… - még ezt is!

More:

család gondolatok

2018\01\19

"Akiket pedig Isten lelke vezérel..."

Több napi gondolkodás után, mikor végre eljutok ide, hogy összeszedjem gondolataimat, megint tűnődök, hogy írjak-e. Hol van Isten lelke bennem, belőlem? Az éjszaka csöndjében nincs türelmem nyugodtan, higgadtan visszafektetni az álmából felkelőt, ilyen állapotban kicsit furi lenne Istenről, az Ő igéjéről, lelkéről írni... mégis nekikezdek. Mert a hétköznapi élet, a mindennapok történései harc a világgal, de harc magunkkal is. A gonosz kívül és belül is támad, próbál gyengíteni folyamatosan.

More:

2017\12\02

Közelebb Istenhez, közelebb egymáshoz

 Nemrégiben beszélgettem kedves rokonommal (háromgyermekes anyuka), mesélte, hogy most olyan munkája van, ami miatt sok hétig csak hétvégenként van otthon, mert hétközben külföldön dolgozik. Első gondolatom volt erre, hogy bizony nem kell külföldre menni ahhoz, hogy az ember lánya távol legyen a gyerekeitől. Én naponta általában 24 órában velük vagyok, mégis éreztem az utóbbi időben gyakorta, hogy fényévekre létezek tőlük, a kicsi lelküktől és valami távoli csillagrendszerben élem az életem valójában, olyan mérhetetlenül eltávolodtam az ő bimbózó mikroviláguktól.

More:

család

2017\09\15

Jennifer Rees: Longfield réme (könyv)

Amikor azon kesergünk, milyen rossz nekünk, vagy hogy olyan az életünk, amilyen; amikor rágódunk, hogy a gyerekkorunk sokkal jobb és szebb is lehetett volna, normális körülményekkel, rendes környezetben, akkor nem szabad(na) elfelejtenünk, hogy biztosan vannak nálunk sokkal rosszabb helyzetben lévő, élő emberek, gyerekek... nekem is ez a gondolat, felfedezés segített túllépni a saját gondjaimon gyerekkoromban, és kezdtem el a pozitív dolgokat keresni inkább.

More:

könyv/film

2017\09\07

Minden összejött...?

Amikor sikerül valakivel komolyabban beszélgetni, valóban érdeklődő a partner, és eljutunk odáig, hogy megbeszéljük, kivel mi van, bizony beszélni kell a problémákról, nehézségekről is-amikből azért alapesetben ugyanúgy akad, mint a pozitív dolgokból, csak éppen sokszor nem vagyunk elég őszinték ahhoz, hogy ezekről is szót ejtsünk. Vagy fordítva: inkább a rossz dolgokról beszélünk, mint a jó történésekről, mintha a negatív súlyosabb, fontosabb lenne az életünkben...

More:

gondolatok

2017\08\24

Phil Metzger-A kegyelem útjain

A kegyelem útjain című könyv különleges számomra. Nagyon leegyszerűsítve az immár több mint 25 éves Golgota Keresztény Gyülekezet Magyarország és környéki kialakulását és munkálkodását mutatja be a sok nehézség, megpróbáltatás közepette. Valamikor a „rendszerváltás” idején néhány amerikai fiatal érkezett Magyarországra és környékére, hogy mutassa meg nekik Isten, mit akar Ő itt végezni - általuk. Azaz odaszánták magukat, alárendelték magukat Isten akaratának; ott hagytak mindent Amerikában azért, hogy Isten felhasználja őket az Ő terveire.

More:

kegyelem könyv/film

2016\10\10

Várakozás

Ahogyan ti, kedves olvasók talán vártátok már a következő bejegyzést, úgy mi is várunk. Várunk, mert nem látunk tisztán. Nem látjuk, Isten mit szeretne kezdeni velünk, hol kell lennünk, mit kell csinálnunk, vagy mire kell felkészülnünk. Várunk - és látszólag nem történik semmi. Várjuk az útmutatást, hogy akkor most költözünk vagy sem, s ha igen, akkor mégis hova...? Várunk.. és nem tudjuk, meddig...

More:

útmutatás

2016\06\25

Átértékelés

Néhány éve lenn élünk egy alföldi kisvárosban. Eleinte semmink se volt, egy tanyasi szolgálati lakásban húztuk össze magunkat, aztán megannyi kis csoda, áldás és segítség folytán felépült a városi kis házikónk, melyet a beköltözés óta egyre több gyerkőccel igyekszünk hatékonyan kihasználni, lakni, és az igényekhez, valamint a lehetőségekhez mérten folyamatosan szépíteni, bővíteni, fejleszteni. Isten érezhetően jelen van, jelen volt az életünkben az eltelt évek alatt, munkám is lett (igaz, közmunka), szépen fejlődik a kis birtok, és eddig félig-meddig a gyerekek növekedésével arányosan bővült a lakrész, a kert is egyre szebb… csodálatos életünk van, de vajon akarhatunk-e többet, elégedetlenek vagyunk, ha egy kicsit többre vágyunk?

More:

útmutatás