Andris 11 hónapos lett!

   Egy esztendővel ezelőtt már gyakran agyaltam azon, hogy vajon mi lesz egy év múlva... azt hiszem, ilyentájt jártuk a zempléni hegyeket hármasban (Peti, pocak, én), már akkor is jócskán megmutatkozott Andrisunk mozgékonysága. Azóta pedig egyre csak fejlődött a gyerkőc ezen a téren.

   Ez a 11. hónap nagy mérföldkőnek számít. A katonai laposkúszásból egyre inkább mászás lett, majd felfedezte nagyapja pocakján, hogy bizony fel is lehet térdelni, s onnan nézve tágasabb a látótér. Majdnem két hete állt fel először, méghozzá anyuéknál, abban a kiságyban, aminek még nem raktuk le a matracát az alsó szintre.

   Istentiszteletről hazafelé menet a déli hőségben elszundikált, s Peti tette bele az ágyikóba. Fél órás szendergés után valamiféle hangicsálás ütötte meg érzékeny anyai füleimet. Megnéztem és megláttam: Andris a kiságy melletti polcra felkapaszkodva püfölte apu lemezjátszóját hatalmas élvezettel. Igen nagy barokk zenei műveltségre is szert tehetett az előzőekben, mivel a kiságy tele volt a nagyapja Bach kantáta jegyzékeivel. Már éppen a könnyűzenei lemezek felé tartott, amikor rajtakaptuk. A legközelebb adandó alkalommal biztosan folytatja ilyen irányú művelődését - mivel akkor ebben meggátoltuk szegényt. Hogy közönségre talált, hosszan pózolt a fényképezőgép előkeresésétől az elemek felkutatásán keresztül a beállításig, s egy büszke „látjátokénmáreztistudom” mosollyal lépett be az újabb fénykép a 11 hónapos addigi képek közé (lásd melléklet).

   Ma már többször körbejárta a járókát és az állásból letottyanás gyakorlásánál tartott, mikor vacsorával zavarni merészeltem. Egyébként most boldogan szuszogva alszik ágyikójában, s alig várja a reggelt, hogy a rácsba kapaszkodva felállva ébreszthessen bennünket kora hajnalban panaszos „mammmamamamamaaaaaa”-zás kíséretében. Ha nem talál hamarosan fogadtatásra koncertje, kénytelen reggelente beérni a kiságy melletti polcon sorakozó textilpelenkák társaságával egészen fél nyolcig, mikor kialvatlan és álomittas szülei előtántorognak, hogy némi táplálékhoz juttassák szerencsétlen kiéhezett utódjukat (aki egyébként addigra éhségről - teli pelusról elfeledkezve önfeledten gügyörészik és szórakoztatja magát különféle módokon).

   Rendkívül sokat fejlődött beszéd tekintetében is: legutóbb etetőszéke mélyéről egy kiadós vacsorát követően hagyta el ajkait a nekem címzett, áhítattal és csodálattal teli tekintettel kiejtett mondat: „Szép vagy”. Kissé elfogult a gyermek, de hát az anyját eleinte mindenki ilyennek látja... Természetesen nem lehetett tisztában szavai értelmével, de mi megértettük a mögöttes tartalmat szerény hangkészlete ellenére is!

   Énekelni is hamar megtanult: hintázáskor igen jó érzékkel mondogatja velem a hinta - palinta dallamára, hogy ta-ta-ta-ta...

   Lassan megérti, hogy a homokozóban egy kavics sem ehető, a csúszdán nem nagyon lehet felfelé mászni és hogy Boglárka lapátját vödörre elcserélve lehet leghatékonyabban megkaparintani. No meg, hogy hintázás közben kapaszkodni illik a következmények elkerülése végett.

   Nagyon sokat gondolkodok mostanában azon, hogy egy ilyen látszólag „ártatlan” kisgyermek is mennyire önközpontú, türelmetlen lényként jön világra, s hogy neki is szüksége van megváltásra. A Biblia azt írja, hogy már anyánk méhében bűnben fogantattunk - s ezt Andris életében is sokszor megtapasztalom. Ő sem tökéletes, ő is sok hibát követ el és fog is elkövetni, Isten mégis nagyon szereti és terve van az életével.

   Legkisebb családtagunkkal kapcsolatban is jó megélnem, hogy biztosan nem véletlen, hogy ő megfogant és a kezdeti ijedelmek (5 hetes várandósan voltam teljes gerincröntgenen) ellenére tudhatjuk, hogy nem a saját kezünkben van az életünk. Olyan jó, hogy vannak dolgok, amik nem rajtunk múlnak, hanem egyszerűen Istenre kell bíznunk. Ha nem tudnám biztosan, hogy Istennek terve van ezzel az icipici élettel is, bizony igen aggódnék a sorsa felől. Jó napról napra így élnünk és az Ő kezébe helyeznünk a két kis gyerkőcünk életét is.

   Na, ennyi filozofálásból elég mára, megyünk Petivel hullócsillagokat nézni, remélem, még maradt bőven mára is!