Minden új év kezdete új reményeket, új lehetőségeket tartogat mindenki számára. Szeretjük hinni, szeretünk bízni benne, hogy a következő év szebb, jobb, gazdagabb lesz; sok minden más lesz, és ideig-óráig próbálunk tenni azért, hogy valóban jobb legyen. A magunk eszére, erejére támaszkodunk sokszor, próbálunk így előrébb jutni, próbáljuk a kitűzött, megálmodott célt elérni, végül ha nem sikerül, kétségbeesünk és könnyen feladjuk. Azonban kezdhetjük az új évet Istennel is: Rá bízva terveinket, álmainkat, és az Ő segítségét, áldását kérni ezekre.

     Ahhoz, hogy megfogalmazódjanak bennünk következő évünk célkitűzései, sokszor vissza kell egy kicsit néznünk a mögöttünk lévő évre is: mit mulasztottunk el, mit csináltunk rosszul, és min szeretnénk változtatni - ha szükséges, akár gyökeresen is.

     Az én évem nagy része sajnos Isten nélkül telt, és próbáltam a saját fejem után menni. Kényelmesebb és egyszerűbb azt csinálni, ami éppen eszünkbe jut, arra menni, amerre éppen kedvünk tartja. Kényelmes és módfelett könnyű megfeledkezni Istenről, a lelkünkről, amit a testünkhöz hasonlóan szintén táplálnunk kellene… egyszerűbb nem alávetni magunkat senki és semmi akaratának, hanem azt csinálni, amit éppen a fejünkbe vettünk.

     A legcsodálatosabb talán az, hogy annak ellenére, hogy tavaly hozzávetőlegesen három alkalommal nyitottam ki a Bibliát és próbáltam egy kicsit felfogni, megérteni belőle valamit, emellett félig-meddig kitartóan gyülekezetbe is eljutottam, Isten mégsem hagyott el. Velem volt egész évben, és biztosított szeretetéről, kegyelméről – s áldásaiban is bővelkedhettünk. Ha Istenhez tartozunk, az Övéi vagyunk, talán nem is az a fontos, hányszor olvasunk Bibliát, hányszor imádkozunk, hányszor megyünk el egy gyülekezetbe, hanem hogy egyszer elfogadtuk Jézust, az Ő egyszülött Fiát Megváltónknak. Ha ezt a döntést meghoztuk, Isten nem feledkezik meg rólunk…

     Új év kezdődött, benne vagyunk három hete. Elterveztem, hogy idén közelebb fogok kerülni Istenhez, többet szeretnék belőle… szeretném megérteni az üzeneteit és az életemre alkalmazni. Nem volt különösen borzasztó a tavalyi évem, de ha választhatok, hogy a saját eszemre támaszkodok és úgy járom az utamat, úgy élem a mindennapjaimat, vagy pedig Istenre bízom minden gondomat-bajomat, és az Ő áldásait kérem a dolgaimra, az életemre, idén Istent szeretném választani. Szeretném megtalálni Őt, szeretném megtalálni a helyemet mindenhol, ahol vagyok: a családban, a gyülekezetben, a munkahelyen, a vállalkozói közegben, a városban… és hiszem, hogy Isten mindezeket is megadja nekem! De ehhez persze nekem is hozzá kell tennem a magam részét, hiszen ahogyan a Biblia is írja, „Közeledjetek az Istenhez, és Ő is közeledni fog hozzátok”… igyekszem közeledni, igyekszem minden nap az Ő igéjét olvasni, tanulmányozni, megérteni… a tavalyi olvasást már bőven sikerült túlteljesítenem… bízom benne, hogy Isten megáldja az erőfeszítést, és lesz kitartásom, hűségem, mely az egész évemet végigkíséri majd.