Természetesen nem most olvastam először ezt a könyvet, de ha már ismét eljutottam idáig, akkor lekaparok vele kapcsolatban néhány gondolatot.
Néhányan azt gondoltuk/gondolták, hogy nem lesz elég az idő, hogy minden elkészüljön az iskolában a tanévkezdésre. Tény, hogy hosszú volt a nyár, de tennivaló is akadt bőven... egy új osztályterem, egy új tanári és egy új átjáró készült; közben költözött az igazgatói, a fejlesztő és az informatika terem, valamint az emeleti lakás is elkészült a három szobával, nappalival, konyhával, fürdőszobával.
Szerdán megyek ultrahangra, meg méhszájvizsgálatra. Remélem, minden rendben lesz. És még mindig meglepinek szeretnénk tudni a baba nemét, de én már OLYAN kíváncsi vagyok! Mindegy, azzal vígasztalom magam, hogy már csak két hónap és akkor úgyis megtudjuk.
Néha szoktunk olyat csinálni Petivel, hogy babát várunk… lefekszünk egymás mellé az ágyra és várjuk, hogy mikor jön a baba… J de még benn marad vagy két hónapig, szóval türelmesnek kell lennünk. Azért jó ez a kilenc hónap felkészülési idő… mondjuk nekünk csak nyolc, mert mire kiderült, hogy jönni fog a kis lurkó, addig is eltelt egy hónap. Lelkileg - testileg jó kis rákészülés. Tegnap kérdezte valaki, hogy már mindent megvettünk-e a babának… mosolyogtam, hogy még semmit. SEMMIT??? – döbbent hallgatás… igen, mert szinte mindent megkaptunk már, ami köll! Egy hatalmas kiságy, tele babaruhával, babakocsi, kiskád, pelenkázó, babahordozó, stb.
Peti kívánságára heti menülistát szerkesztettem és kiraktam a saját konyhánkba. Igaz, azt nem írtam rá, hogy a változtatás jogát fenntartom J, de előbb-utóbb úgyis észre lesz véve. Néha azért nehézséget okoz olyan menüt összeállítani, hogy olcsó is legyen meg vitamindús, meg változatos… most sikerült egy olyat összehoznom, hogy egy forintot sem kell költeni a héten, mert minden van hozzá itthon.
Múlt héten már itthon voltunk, de most van egy kis időm (és kedvem), hogy pár sort írjak az előtte levő nyaralásunkról, ami nekem idén már a második Balatonozásom volt (nem baj, tavaly egyáltalán nem voltam, idén pedig valószínűleg nem megyünk le többet).
Múlt hétfőn, a táborban találkoztam először a kedves, vidám, mosolygós kislánnyal, aki szinte az első pillanattól fogva örömmel rohant hozzám, felemelte két kezét és mindenáron azt akarta, hogy vegyem karjaimba. Engedtem neki... a további napokban is mindvégig a nyomomban volt, levakarhatatlanul követett mindenhová, mindig a karomon vagy az ölemben ült, és a szeretetével "üldözött". Jólesett a viselkedése, a közvetlensége, a ragaszkodása; az, hogy mennyire tud nekem örülni.. hacsak meglátott, már rohant, hogy velem legyen egy kicsit.
Legutóbbi balatoni tartózkodásom alatt, egy esős délutánon olvastam ezt a könyvet, melyről nem találtam magyar nyelvű véleményt, úgyhogy íme az enyém.
Az utóbbi 15 napról írok röpke pár sort összefoglaló gyanánt, hogy mi történt velünk ez idő alatt.
Egy darabig úgy tűnt, hogy beköltözünk Vésztőre (ez nem teljesen igaz, mert mindig másképpen alakultak a dolgok, és mindig másképpen állt a helyzetünk...), de most már véglegesen eldőlt, hogy a kiszemelt leendő házunk nem lesz meg. Ettől persze még lehet, hogy egyszer költözünk, és akár Vésztőre...
Most, amikor tényleg véget ért a tanév az azzal kapcsolatos rengeteg papírmunkával, és mindenki pihenhet egy hetet otthon a két tábor és a tanfolyam előtt, két kérdéssel tekintek vissza én is az elmúlt, szeptember elejétől a mai napig terjedő időszakra.
Az Evangéliumi kiadó 1995-ös kiadású könyvével végeztem a napokban, erről a szerzeményről írok most néhány sort.
Régóta keresem ezt a cikket az interneten, most végre megtaláltam, és fel is rakom ide. Azt hiszem érdemes elgondolkodni a jövőnkről, az életünkről, és arról, hogy vajon igaz-e a Biblia... ezen felül pedig azon, hogy melyik utat választjuk. Vagy engedetlenül járunk tovább a magunk útján, sodródunk a világgal, süllyedünk le tovább a bűnbe, mocsokba, vagy végre észrevesszük Istent, a Bibliát és az igazságot...
Mivel hivatalosan is elkezdődött a nyári szünet a gyerekek számára, egyre többször kérdezik, hogy akkor most velünk mi lesz, mit fogunk csinálni a nyáron, az elkövetkezendő hozzávetőlegesen két hónap alatt. Ezt megelőzendő, ez úton megragadom az alkalmat és leírom, mi vár ránk az előttünk álló időszakban...
Az elmúlt időszak egy kicsit mozgalmas volt, így írok pár sort, mégis mi történt velem, meg hogy merre jártam (Anna nevében nem szeretek írni).
A korábbi szöveges beszámoló megtalálható itt, most pedig mellékelek valamivel több képet, amint ígértem.
Ha már van egy blog - amit igyekszünk a lehetőségekhez képest sűrűn vezetni - , akkor úgy gondolom, nem baj, ha írunk véleményt könyvekről, filmekről is. Nem kizárólag ajánlás gyanánt, sokkal inkább a gondolatainkat szeretnénk megosztani... az első a sorban a Séta a múltba című film, melyet másodszor néztünk meg Annámmal, és mely Nicholas Sparks: A leghosszabb út című könyve alapján készült, 2002-ben. A könyv és a film között van némi különbség, de nekünk tetszett a film is.
Az alábbiakban Ági mama/Cirmos egyik írását osztom meg kedves olvasóinkkal, és ez úton is szeretnék buzdítani mindenkit bizonyságtételek, megtapasztalások beküldésére. Fogadó mail-címünk: annapetigyerekek@gmail.com
Most megpróbálok egy viszonylag rövid beszámolót kreálni az egy hónappal ezelőtti osztrák turnéról.
Eredetileg az egyetemen voltam vizsgázni, és ha már ott voltam, és onnan nincs is messze Sopron, úgy alakult hogy elviszek két üveg lekvárt Edit és Muci néninek. De ha már ott voltam, olyan közel volt a határ, akkor miért is ne mennék ki egy kicsit körbenézni idegen földre...?
Jesus Inside azon dicsőítő csoport neve, amelyben szeretett Máténk is dicséri az Urat, a róluk készült Golgotás videóknak adunk helyt itt (és most).
Lassan 24 órája vagyok itt ismét, és annyira viccesen alakulnak itt most a dolgok, hogy azt hiszem nem baj, ha lepötyögöm. Itt mindig történik valami, ami meglepő, idegesítő, vagy bármi más, de ez a mostani egy rekorder... a viccesség szempontjából.
Az elmúlt héten nem nagyon volt időnk semmire, mindig volt mit csinálni. Anna a gyerekekkel foglalatoskodott, én pedig kertészkedtem a gyümölcsösben, kaszálás, gyomirtás után paradicsom-palántázás...
Kadosa és Ágnes első babája most készül világra jönni...!!!
Boglárka végül tegnap délután kettő környékén megszületett... gratulálunk!
Ma sokat gondolkodok azon, hogy milyenek is vagyunk mi, emberek, mi az, ami jellemez bennünket. Többek között az is, hogy könnyebben észrevesszük a rosszat emberekben, dolgokban, mint a jó tulajdonságokat. Negatívak, kritikusak vagyunk, és így szemléljük a dolgokat... ahelyett, hogy arra törekednénk, ami épít, ami jó, ami előre visz. Nem az a fontos, hogy ki milyen ember, milyen hibái vannak, hiszen nem vagyunk tökéletesek, emberek vagyunk. Mindannyian tele vagyunk hibákkal, és nem a másikban kellene folyton keresnünk, sokkal inkább magunkban. Az a fontos, hogy mások által meglássuk, mi magunk milyenek vagyunk... "Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt." - 1 Thesszalonika 5, 15, valamint "Azért tehát törekedjünk azokra, a mik a békességre és az egymás épülésére valók." - Róma levél 14, 19.