AnnaPeti

2018\10\05

Velem.

     Hálás a szívem Istennek, amiért Ő mindig magához szólít; megadja a lehetőséget számunkra arra, hogy Vele foglalkozzunk, Vele töltsünk egy kis időt, visszatérhetünk Hozzá… így íródik - hosszú idő után-ez a bejegyzés…

     Legutóbbi bejegyzésünkkor még csak körvonalazódott valami; valami, amit csak sejteni lehetett, mára azonban jóval túlnőtt mindazon, ami akkor talán egy kicsit is körvonalazódni látszott.

More:

2018\06\12

Az Úr csodásan működik…? Anna15

     Még valamikor késő ősszel történt, hogy kis városkánkban sikerült egy festhető falat szereznem: egy bontásra ítélt házikó utcafronti részét. Pontosabban az épület bontása már megkezdődött, mégis valahogyan abbamaradt, még éppen megfelelő méretű helyet biztosítva egy kisebb rajzhoz (mikor ezeket a sorokat írom, még áll a fal, rajta a festménnyel). Mivel feleségem születésnapja is közeledett, úgy gondoltam, köszöntés- és köszönetképpen az ő nevét festem fel… kicsit előrevetítve a 10 éves házassági és 15 éves „ismeretségi” évfordulónkat is.

    A rajz elkészült, a fotót feltettem az oldalamra, referenciának. Egy kedves ismerősöm, egészen pontosan a ház egykori lakója pedig elküldte a fényképet a Megyei Hírlapnak érdekességként. Hála neki, meg is kerestek a laptól, és karácsony délutánján, miközben készülődtünk a szentestére és díszítettük a karácsonyfát, adtam interjút az egyik újságírónak interneten keresztül (hozzáteszem, a jelek szerint nagyon nyitottak a hírlapnál a graffitire, legalábbis a legális formára, mert a negyedik rajzom került be az újságba, köszönet ezért nekik is!). Igazán szép és kedves ajándék, nagyon örültem neki! De az „Anna” története nem állt meg itt…

     Tavasszal az újságnál érdeklődtek az elérhetőségem felől, mert a megyében egy keresztény ifjúsági tábor kapcsán gondoltak rám, hogy beszéljek az életemről, a hitemről, a graffitiről. A cikk alapján találtak rám, és ez a felkérés, a lehetőség még előttem áll, mert július első napjaiban kell teljesítenem… nagyon megérintett, hogy én, aki nem tudom, milyen úton kell, hogy járjak, mivel szolgálhatnám az Alkotót, Istent, egy ilyen felkérést kapok. Mindig kérdés volt, hogy Isten vajon mit akar kezdeni velem, és mit akar a graffitivel… sőt lényegében a mai napig keresem a biztos, megnyugtató választ, de érzem, hogy talán lehetek eszköz Isten kezében.

     Május elején szintén a cikk alapján találtak rám; Csongrádról kerestek graffitist egy edzőterem festéséhez, és ez volt a kapcsolódási pont, az eljutási lehetőség hozzám. Ezen is meglepődtem, mert így még nem akadt megrendelésem… de örültem neki, és még inkább megerősödött bennem, hogy nincsenek véletlenek, minden van valamiért. De ez hamarosan még inkább értelmet nyert… J

     Még az Anna-festmény előtt, ősszel kaptam egy másik felkérést is, hogy fiatalok előtt beszéljek egy ifjúsági klubban. Akkor még nem volt nagyon lefixálva, de úgy érzem, az interjú hatására rajzolódott ki igazán, hogy mennyire illek a képbe, az elképzelésbe a felkérő szempontjából… így június elején 15-20 fiatal előtt beszélhettem az életemről és a hitemről. Fantasztikus érzés volt az életemről, a sok-sok graffitis és egyéb kalandról, a problémákról, nehézségekről, végül a megtérésemről, az új életemről beszélni olyan fiataloknak, mint amilyen én is voltam valamikor. Csodálatos Isten kezében eszköznek lenni, szolgálva Őt mindazzal, amit Tőle kaptam, elmondani, hogy Ő miből mit tudott kihozni…

     … és az Anna-történet folytatódik, hiszen ennek kapcsán született egy blogbejegyzés, egy újságcikk, és egy megyei graffitis versenyen való részvétel lehetősége is. S csak Isten tudja, látja, mi lesz ennek a vége, Ő mit szeretne kihozni ebből az egészből, belőlem, és hogy mikor és hogyan tudok még bizonyságot tenni Róla, az Ő végtelen kegyelméről, szeretetéről…

     Eddig sem volt kétséges, hogy Istennél nincs lehetetlen, és hogy minden van valamiért, mindennek oka van. Érdekes azt látni, átélni, hogy mindazt a gyerekkori szenvedést, mindazt az emiatti kalandot és izgalmat Isten fel tudja használni, amiből az ember úgy gondolja, hogy semmi értelme nincs vagy nem volt… sokszor nem látjuk, vagy nem éppen akkor látjuk a dolgok értelmét, mikor benne vagyunk, de évekkel, évtizedekkel később visszaköszönnek és rájövünk, mennyire nem volt felesleges semmi. Isten mindent fel tud használni az Ő érdekében, az Ő javára!

     Lényegében a megtérésem is a graffitinek köszönhető, és ez a felkérés, ez a szolgálati lehetőség is. Éppen kinn voltam egy legálisnak mondható helyen, amikor beleléptem egy rozsdás vasba, ami szétvágta a talpamat. Többször kellett visszamenni rendelésre, és az egyik ilyen rendelés után botlottam bele a baptisták evangelizációs sátrába, ahol szinte gondolkodás nélkül átadtam az életemet Jézusnak. Onnan kezdve minden megváltozott-körülöttem, és bennem is…

graffiti szolgálat útmutatás

2018\03\05

Hóba csalogató

Szombat délután… kint jókora hókupacok -  bent legalább akkora szennyes edény-és ruhahalmok itt-ott szétszórva a lakás válogatott pontjain. A benti kupacok okozói természetesen odakinn a hóban önfeledten csúszkálnak, szánkóznak, hógolyóznak, alagutat építenek. Donát babával az ablakból nézzük őket, mikor egy hógolyó kihívóan az ablaküvegen landol. Férj küldte: olyan, mint egy apró kis üzenet: „gyertek ki ti is, a rendetlenség megvár…!” Donci is érti az üzenetet, boldogan kurjant egyet s az üvegen szétkenődött maradványokat próbálja a kis ujjaival megfogni, nem érti, miért nem éri el, pedig olyan mókás, ahogyan csúszik le lassan a párkányra a hótrutyi. Én csak az ablaküvegre gondolok (egy hete lett megpucolva), meg arra a valakire, akinek le kell majd mosnia újra… - még ezt is!

More:

család gondolatok

2018\01\19

"Akiket pedig Isten lelke vezérel..."

Több napi gondolkodás után, mikor végre eljutok ide, hogy összeszedjem gondolataimat, megint tűnődök, hogy írjak-e. Hol van Isten lelke bennem, belőlem? Az éjszaka csöndjében nincs türelmem nyugodtan, higgadtan visszafektetni az álmából felkelőt, ilyen állapotban kicsit furi lenne Istenről, az Ő igéjéről, lelkéről írni... mégis nekikezdek. Mert a hétköznapi élet, a mindennapok történései harc a világgal, de harc magunkkal is. A gonosz kívül és belül is támad, próbál gyengíteni folyamatosan.

More:

2017\12\02

Közelebb Istenhez, közelebb egymáshoz

 Nemrégiben beszélgettem kedves rokonommal (háromgyermekes anyuka), mesélte, hogy most olyan munkája van, ami miatt sok hétig csak hétvégenként van otthon, mert hétközben külföldön dolgozik. Első gondolatom volt erre, hogy bizony nem kell külföldre menni ahhoz, hogy az ember lánya távol legyen a gyerekeitől. Én naponta általában 24 órában velük vagyok, mégis éreztem az utóbbi időben gyakorta, hogy fényévekre létezek tőlük, a kicsi lelküktől és valami távoli csillagrendszerben élem az életem valójában, olyan mérhetetlenül eltávolodtam az ő bimbózó mikroviláguktól.

More:

család

2017\09\15

Jennifer Rees: Longfield réme (könyv)

Amikor azon kesergünk, milyen rossz nekünk, vagy hogy olyan az életünk, amilyen; amikor rágódunk, hogy a gyerekkorunk sokkal jobb és szebb is lehetett volna, normális körülményekkel, rendes környezetben, akkor nem szabad(na) elfelejtenünk, hogy biztosan vannak nálunk sokkal rosszabb helyzetben lévő, élő emberek, gyerekek... nekem is ez a gondolat, felfedezés segített túllépni a saját gondjaimon gyerekkoromban, és kezdtem el a pozitív dolgokat keresni inkább.

More:

könyv/film

2017\09\07

Minden összejött...?

Amikor sikerül valakivel komolyabban beszélgetni, valóban érdeklődő a partner, és eljutunk odáig, hogy megbeszéljük, kivel mi van, bizony beszélni kell a problémákról, nehézségekről is-amikből azért alapesetben ugyanúgy akad, mint a pozitív dolgokból, csak éppen sokszor nem vagyunk elég őszinték ahhoz, hogy ezekről is szót ejtsünk. Vagy fordítva: inkább a rossz dolgokról beszélünk, mint a jó történésekről, mintha a negatív súlyosabb, fontosabb lenne az életünkben...

More:

gondolatok

2017\08\24

Phil Metzger-A kegyelem útjain

A kegyelem útjain című könyv különleges számomra. Nagyon leegyszerűsítve az immár több mint 25 éves Golgota Keresztény Gyülekezet Magyarország és környéki kialakulását és munkálkodását mutatja be a sok nehézség, megpróbáltatás közepette. Valamikor a „rendszerváltás” idején néhány amerikai fiatal érkezett Magyarországra és környékére, hogy mutassa meg nekik Isten, mit akar Ő itt végezni - általuk. Azaz odaszánták magukat, alárendelték magukat Isten akaratának; ott hagytak mindent Amerikában azért, hogy Isten felhasználja őket az Ő terveire.

More:

kegyelem könyv/film

2016\10\10

Várakozás

Ahogyan ti, kedves olvasók talán vártátok már a következő bejegyzést, úgy mi is várunk. Várunk, mert nem látunk tisztán. Nem látjuk, Isten mit szeretne kezdeni velünk, hol kell lennünk, mit kell csinálnunk, vagy mire kell felkészülnünk. Várunk - és látszólag nem történik semmi. Várjuk az útmutatást, hogy akkor most költözünk vagy sem, s ha igen, akkor mégis hova...? Várunk.. és nem tudjuk, meddig...

More:

útmutatás