Nagyon régen vettem rá magam, hogy írjak… bármiről…  a gyerekeinkről… Részben azért, mert ÉLEM a hétköznapokat, ünnepeket velük, másrészt meg mert nem biztos, hogy ország-világ elé szeretnék tárni mindent… Mégis megpróbálom megkeresni magamban a határmezsgyét, aminek mentén még írhatok, mert nem…

     Milyen sokan vagyunk, akik úgy gondolkodunk, hogy nincs szükségünk Istenre… jól elvagyunk a bőrünkben, a kis életünkben egyedül, miközben a saját eszünkre, erőnkre támaszkodva próbáljuk túlélni a napokat, és haladunk, illetve szeretnénk haladni a kitűzött, megálmodott céljaink felé.

Még októberben Budakalászon voltam festeni. Kora délután érkeztem a forgalmas főút melletti helyszínre, és amint leegyeztettük a megrendelővel, pontosan mit és hogyan szeretne, mi az elképzelés, munkához is láttam.