Lehet-e egy keresztyén ember elégedetlen? Szabad-e jobbra vágynia annál, mint ami van?

Lehet-e elégedetlen egy keresztyén ember a hitéletével, akarhat-e aktívabbat és jobbat?

Lehet-e elégedetlen egy keresztyén ember azzal, hogy kevés keresztyén testvére van, vágyhat-e igazi és jobb közösségre?

Lehet-e elégedetlen egy keresztyén ember a szolgálatával, és akarhatja-e, hogy lelkesebben, lelkiismeretesebben szolgálja feladata által az Urat?

Lehet-e elégedetlen egy keresztyén ember azzal, hogy nincs benne elég szeretet, türelem a környezetében élő emberek iránt?

Úgy érzem, ha lelki vonatkozású dolgokról van szó, akkor igenis lehetünk keresztyénként elégedetlenek, és akarhatunk többet és jobbat. De persze emellett törekednünk is kell, hogy változás következzen be az életünkben... 

Ebből a szempontból igenis elégedetlen vagyok. Szeretnék jobb és aktívabb hitéletet, ez által is szeretnék közelebb kerülni Istenhez... szeretném jobban megismerni Őt, megérteni a tanításait, az Igét; szeretném érteni minden szavát, és hogy mit szeretne üzenni számomra. Szeretnék minőségi időt szakítani Rá... szeretném, ha valódi közösségem lenne Vele és olyan emberekkel, akik szintén Őt keresik és követik, hogy lelkileg töltődjünk, egymást építsük és tanítsuk. Szeretnék több szeretetet és türelmet; szeretném, ha el tudnék fogadni mindenkit olyannak, amilyen, hiszen én magam sem vagyok tökéletes, és ugyanúgy tele vagyok hibával, bűnnel, mint azok, akikben ezt meglátni vélem. Szeretnék a szolgálatban is lelkesebb és kitartóbb lenni; szeretném mindig tudni és érezni, hogy Istenhez tartozom és Neki kell végeznem a munkámat... Neki kell hogy kedves áldozat legyen az, amit teszek, nem pedig magamnak vagy az embereknek.

Örülök ennek a napnak, hogy Isten megmutatta, mennyire elégedetlen vagyok, és tudhatom, hogy mire vágyom. Hogy tudhatom, mennyire nem teljes az életem és mi hiányzik belőle. És hogy mindezt kérhetem, kérhettem Istentől... hogy nem kell összetörnöm, magamba roskadnom, mert van kihez fordulnom, van, Aki meghallgat és segít! Nem maradok magamra... boldog vagyok, és hálás a szívem! Ezek után már csak kitartást és türelmet kérek, hogy legyen, míg megkapom szívem eme kéréseit, és valóban ne csüggedjek, ne adjam fel...