Az elmúlt hét vasárnapján - hosszú idő után végre - eljutottunk templomba, méghozzá a Pest megyei Nagytarcsa község evangélikus templomába, Annám szüleihez. Egyrészt azt se tudom, mikor jutottunk el legutóbb gyülekezetbe, mert a munkámból kifolyólag kéthetente a vasárnapok sem szentek és sajnos munkával telnek, amikor pedig nem dolgozok, épp nem ott vagyunk, ahol alapból lennünk kellene. Másrészt pedig a gyerekek is nagyon jól viselkedtek: szépen ültek a helyükön, időnként helyet váltogatva, de lényegesen többet tudtunk figyelni az igehirdetésre, mint úgy általában mostanság, így már önmagában ezért is felemelő alkalom volt...

Az igehirdetés többek között arról is szólt, hogy hiába próbálunk meg bármit is tenni saját erőnkből, vagy nem, vagy nem úgy fog sikerülni, ahogyan azt szeretnénk. A magam életére vonatkoztatva ezt akkor tapasztaltam meg igazán, amikor éreztem, tudtam, hogy változtatnom kell az életemen, és új alapokra kell helyezni mindent. Megvolt az akarat, az elhatározás - aztán nem történt semmi. Ha mégis sikerült valamin változtatnom, rövid időn belül visszaestem. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy önmagam kevés vagyok bármit megtenni, elérni - a magam eszére támaszkodva nem lesz igazi változás. Rá kellett jönnöm, fel kellett ismernem (és ehhez időre volt szükségem), hogy segítség nélkül nem fog menni... felülről volt szükségem támogatásra, áldásra. A felismerés után nem sokkal döntöttem Jézus mellett, és elhatároztam, hogy Őt szeretném követni - bibliai tanítások alapján... onnan kezdve kezdett el igazán változni az életem, és én magam is. A folyamat ma is tart...

Nagy kedvem nem volt felmenni a templomba, mert a pihenés eléggé korlátozott dolog mostanában nálam. Nem vagyok túlságosan kipihent, akármennyire is próbálkozok... de úgy voltam vele, majd kialszom magam, Annának sem árt, ha felmegyünk, és a gyerekeknek sem. Így hát összekészítettük magunkat, a két nagyobb lurkóval előreindultam, elkerülve az indulás előtti közvetlen tumultust az előszobában, majd a templomban egyesítettük a csapatot, miután mindenkit megtaláltunk.

Furi dolog az élet. Sosem tudhatja az ember, hogy miről marad le egy apróság miatt, illetve hogy milyen apróságokon múlik, ha valahova éppen eljut, valamit éppen hall és hasonló.

Volt egy keresztelő is a templomban, ahol egy olyan éneket énekeltek, amit hallottam már egyszer-kétszer korábban, és most érdekes volt újra hallani. Azt hiszem, leírhatatlan az az érzés, amikor az embert hirtelen megérinti, hogy mennyire szereti őt Isten, minden szennyével, mocskával együtt... itt vagyok én, kismillió hibával, bűnnel, hiányossággal, de Isten mindezek ellenére szeret. Jézus meghalt értem a kereszten... ez az Ő szeretete. Pedig nem vagyok senki, még egy kis porszem sem, és mégis... felfoghatatlan ez a nagy szeretet! És ez mindannyiunkra vonatkozik, mert Jézus nem csak értem, vagy csak X. Y. - ért halt meg. Hanem mindannyiunkért...

Hallgatom ezt az éneket... szép a dallama, kellemes, lágy a stílusa. Figyelem hozzá a szöveget, amennyire a dallam engedi, és a lelkemig hatol... elönt ez a leírhatatlan érzés, és nagyon érzem, hogy szeretve vagyok! Isten szeret... hát nem csodálatos? Aztán másnap sikerül megszereznem az éneket, és ha még a kazettás korban élnénk, már régen rongyos lenne a szalag... így csak annyi, hogy kétnaponta töltöm a telefont, mert hamar merül az akkumulátor a sok hallgatás miatt.

Két dolog fogott meg különösen a szövegben. Az egyik a "mától minden más". És nem csak a megtéréstől számítva más minden: amikor behívod Jézust az életedbe, és próbálsz a továbbiakban az Ő akaratának megfelelően élni... akkor is más lesz minden, amikor felismersz újabb bűnöket az életedben, és elhatározod, hogy felszámolod, abbahagyod ezeket. Illetve nem csak hogy felszámolod, hanem Jézus bocsánatát és segítségét is kéred hozzá, mert saját erőből nem megy a változás. A saját életemre vonatkoztatva Isten segítségével újabb bűnökre derült fény, és szeretnék ezekből kilépni; lerakni, elhagyni ezeket. s ha ezt megtettem, akkor ismét "mától minden más"... a másik, ami nagyon megérintett, - valamiért - az "indulj el". Mert lehet, hogy felismertem a bűnöket az életemben, de ha csak ennyiben marad a dolog és nem teszek semmit, akkor egy helyben toporgok, és nem történik semmi. Leginkább változás nem. Önmagában a felismerés kevés... lépni, indulni kell a változásért; oda kell lépni, leborulni Jézushoz, az Ő bocsánatát és segítségét kérni. ezután pedig elindulni, hátrahagyva azt, amit leraktunk. Ha nem indulunk el, vagy ha induláskor Jézust kihagyjuk, akkor nem lesz "mától minden más"... akkor nem jutunk sehova.

Különösen fontosnak tartom még a "bármit is tettél, Ő megbocsát" sort: jelen esetben nincs kis bűn, nagy bűn. Nincs olyan, hogy "miért bocsátana meg nekem, mikor ezt meg azt a nagy bűnt elkövettem?". Itt és most csak BŰN van, mindegy, mi az és mekkora. A bűn elválaszt minket Istentől... de Jézus által, ha Őt behívjuk az életünkbe, bocsánatot nyerhetünk!

Akarjuk-e Jézust, bűneink bocsánatát, a változást, az örök életet?

Minden olvasónk és követőnk életére szeretettel kívánjuk, hogy legyen "mától minden más"...!

Mától minden más

Szerző: Continental Singers

Tudod, most új élet vár, 
bármit is tettél, Ő megbocsát. 
Hallod, hogy szólít, csak téged hív, 
Szíved nyitva áll, tudd, hogy ma rád talál! 

Mostantól új ember vagy, 
nem kell már félned, Ő támogat. 
Érzed, hogy szívedbe költözik, 
csak hinned kell, csak bíznod kell! 

Most az életed a fénybe vezet, 
kezdd most el, indulj el! 

Mától minden más, mert örökké élsz majd, 
Jézus vigyáz rád, megvéd és megtart, 
Ő ígérte azt, hogy soha el nem hagy, 
Ő mindig veled jár, és fogja kezed, 
mert nagyon szeret. 

Nem tévedhetsz el, ha csak benne bízol, 
erőt ad az Úr, ha döntened kell. 
Megvigasztal majd, ha elfáradnál. 
Ő nem hagy egyedül, Ő a legjobb barát. 

Lesznek majd kérdéseid, 
rád tör a kétely, a félelem. 
Ne hagyd, hogy győzzön a kétkedés, 
Krisztus megtart, hogy szilárdan állj. 
Minden elpusztul, te akkor is megmaradsz, 
Benne élsz! 

Mert az életed a fénybe vezet, 
kezdd most el, indulj el! 

Mától minden más, mert örökké élsz majd, 
Jézus vigyáz rád, megvéd és megtart, 
Ő ígérte azt, hogy soha el nem hagy, 
Ő mindig veled jár, és fogja kezed, 
mert nagyon szeret. 

Nem tévedhetsz el, ha csak benne bízol, 
erőt ad az Úr, ha döntened kell. 
Megvigasztal majd, ha elfáradnál. 
Ő nem hagy egyedül, Ő a legjobb barát.