Van segítséged…?

„8 gyerek? Te jó ég! Hogy bírod? Van segítséged?” – Ó, hányszor hangzottak el ezek a megdöbbent-csodálkozó-szörnyülködő-kétkedő mondatok felém…

A Zsoltárok könyvében olvastam ma: „Sokan mondják rám: Nincsen segítsége…” (Zsolt. 3,2)

Hát, ez rám, ránk igaz… Legtöbbször látszólag nincs segítségünk. De ha tovább olvasom ezt a zsoltárt, kiderül, ki az én láthatatlan segítségem: „Ám Te, Uram, oltalmam vagy nekem, dicsőségem vagy, és fölemeled fejem”.

És nekem ez bőven elég segítség.

Persze jócskán előfordul,hogy nem pusztán Isten igéjéből nyerek bátorítást… hanem kapok külső segítséget (ami lehet egy jó szó, egy kedves gesztus vagy ajándék, s akár fizikai segítség is – mindet tapasztaltam sokszor)… de ezeket is ODAFENTRŐL, Istentől jövőnek élem meg. Szóval ez is Felülről jövő segítség!

Ami pedig rajtam múlik: észreveszem-e, hálásan megelégszem-e vele…?

Olykor leveszem a tekintetem Arról, Aki a segítséget küldi… Ám amikor FELtekintek, láthatom, hogy valóban Ő az én oltalmam és Övé a dicsőség, hogy ezt a nyolc gyönyörű, fárasztó, cserfes, kedves, kamaszodó, huncut, eleven, veszedelmes gyermeket nevelhetjük!

 És akkor Ő fölemeli a fejemet és büszkén, bátran válaszolhatom: IGEN, köszönöm, VAN SEGÍTSÉGEM!