A mi életünk sosem egyszerű: mindig tele van kalanddal, lehetetlen helyzetekkel, gubancokkal, csavarokkal, nehézségekkel. Nemrég egy ilyen kacifántos időszak végére értünk…

     Életünk úgy alakult, hogy lakóhelyünktől kicsit távolabbra, Pécsre kellett járnom vasutas tanfolyamra. Minden alkalommal egy út 450 km és 7-8 óra, négy távol töltött éjszaka a családtól, telefonos kapcsolattartás, majd újabb 450 km és 7-8 óra utazás haza. S ez a kör összesen hozzávetőlegesen 14 alkalommal… sok idő, lehetőség veszett el a családtól, miközben ültem a padban reggeltől délutánig, és azon gondolkodtam, akarom-e ezt csinálni, kell-e ez a tanfolyam nekem. De hogy az alapból sem könnyű helyzet se legyen annyira egyszerű, volt, hogy vasárnap lementem Pécsre, másnap vissza Békésbe, kedden Szegeden fotókiállítás, onnan mentem vissza a városba… vagy a nagy kedvenc, mikor augusztusban költöztünk: Pécs tanfolyam, másnap Békésbe egy nappali szolgálat, utána az új hely a Balatonon és még aznap vissza Pécsre. Utaztam hát eleget…

     Az egész tanfolyamosdi egyébként úgy jött, hogy azon a tavalyelőtti nyáron, június elején jött a „járványügyi menetrendnek” nevezett erős járatritkítás, amikor a vonataink, és ezzel a munkám kb. 85%-a elveszett. Ugyan bejártunk dolgozás címszóval, de lényegében feleslegessé vált a ténykedésünk. A nyár így telt el, és senki nem tudta, mi lesz a folytatás… vagy visszajönnek a vonatok, vagy elveszik a maradékot is, és bezárják a vasútvonalat… ennek tükrében jelentkeztem a tanfolyamra, hogy inkább tanulmányi szerződéssel maradok vasutas, mint hogy esetleg elküldenek leépítés miatt. Amikor pedig elindult a tanfolyam , a vonatok visszajöttek…

     Volt azért szépség is a sok távollétben. Mivel harmadszor hallgattam szinte ugyanazt (erős az átfedés a tananyagban a korábbiakkal), könnyen ragadt rám ez-az, így nem tanultam valami sokat. Amikor tehettem, kirándultam a Mecsekben. Ha kicsivel több időm volt, messzebbre is eljutottam: Fonyód, Kaposvár, Komló, Mohács, Pécs, Orfű, Szigetvár, Villány gazdagítja azóta is a hűtőmágnes-kínálatomat… s néhány darabot el is tudtam adni ott helyben. Siklóst sajnálom, hogy nem tudtam megnézni, de így is szép helyeken jártam. Maga Pécs, legalábbis a belváros szép, a környező erdők, hegyek gyönyörűek, de maga a város nem különösebben fogott meg.

     Menő volt augusztusban, szeptemberben hajóval menni a tanfolyamra. Szép a Balaton, gyönyörű a vidék, de az északi part és Pécs között útban van. Odafelé, hétvégén könnyű volt a közlekedés, visszafelé hétköznap viszont kerülni kellett. És akár Kaposvár, Nagykanizsa, Székesfehérvár, Sárbogárd, Tapolca vagy Pusztaszabolcs felé kerültem ki, mindenhol volt lehetőség legalább egy órát várni a továbbjutásra…az egy kicsit idegesítő volt…

     Novemberben végül sikerült eljutni a végére, a vizsgáig. Az első körben mindenkit megbuktattak, a másodikban viszont befejeztem a tanfolyamot. Ki is fáradtam az eltelt hosszú idő alatt, hiszen szeptember végétől kicsivel több, mint egy évig tartott, augusztusban pedig, a költözés hónapjában három hetet is lenn töltöttem. A legjobb pedig, hogy mire levizsgáztam, el is ment a kedvem az egésztől, nem is szeretnék dolgozni benne… most keresem a következő előrelépési lehetőséget a cégnél. Meg is hirdettek még  novemberben, közvetlenül a vizsga előtt egy nagyon szimpatikus állást. Decemberben, mire eljutottam oda, hogy talán jelentkezni kellene, már le is vették, éppen most viszont megint fenn van, így hamarosan telefont kell emelnem……