Az idei böjti időszakban is próbálkoztam a gyerekeink számára élvezetessé, megfoghatóvá tenni a készülődést. Húsvéthoz közeledve  gyakran elővettük a kis húsvéti feladatos füzetkéinket, tele rejtvényekkel, olvastuk a gyerekbibliából Jézus szenvedéstörténetét… most ez jött be, mivel nagyon szeretik a feladatosdit (már öten iskolásak).

Legnagyobb bánatomra nem éreztem, hogy igazán átjönne nekik az egésznek az üzenete: a történet Jézus szenvedéséről, haláláról, s hogy mindezt miattunk, értünk kellett elszenvednie…- sokat imádkoztam ezért: hogy valahogyan megértethessem velük, hiszen ez a legfontosabb tudnivaló szerintem,amit át szeretnék nekik adni: hogy ők is átélhessék, amit én: a feltámadás csodáját a saját kis életükben.

Teltek a napok, kerestem a módját, hogyan tehetném emlékezetessé számukra húsvét üzenetét. Kutakodtam az interneten, milyen tevékenységekkel, ötletekkel segíthetném őket mindebben.

Annyi sok jóra bukkantam, hogy végül egyik éjszaka felébredve azon kezdtem morfondírozni: nem lehetne-e ezt a sok jót nem csupán a saját gyerekeimnek, hanem a barátaiknak, augusztusi költözésünk óta szerzett ismerőseinknek is átadni… szokott vajon lenni helyben húsvéti játszóház, vagy lehetne, hogy szervezzünk egyet…???

És kezdtek alakulni a dolgok, lelkipásztorunk támogatta a kezdeményezésünket. Ahogy formálódtak bennem az elképzelések, megszületett egy bábdarab gondolata is, körvonalazódott a kézműves rész és minden egyéb.

Imádkoztunk, hogy Isten áldja meg ezt a lehetőséget, Ő adjon jó ötleteket, Ő vezesse ide az embereket, szólítsa meg a szíveket. Hogy Ő legyen jelen, az Ő szeretetét érezhesse meg mindenki, aki eljön ebbe a játszóházba. A gyerekek imádkozni kezdtek barátaikért, hogy odafentről tegyék lehetővé a játszóházba jövetelüket...

Ennek érdekében a meghívókat lelkesen osztogatták az iskolában, körbejártuk a falut, hogy a negyvenegynéhány helybeli gyermeket szórólapokkal bombázhassuk. Került plakát az óvodába, iskolába is… interneten is hirdettük a közelgő eseményt.

Teljes gőzzel nekiláttunk az előkészületeknek. Sikerült megkapnunk a kultúrotthont, beszerezni lelkipásztorunk segítségével a szükséges hozzávalókat sorra. Amint elkezdődött a tavaszi szünet, többször is tudtuk próbálni a bábozást a három nagyobb gyerkőcünkkel. Eleinte a kisebbek is benne voltak, de még azért hosszú lett volna nekik a sok próba. A készülődés közös kacagással, nevetéssel, könnyezéssel járt; volt némi hiszti, sértődés hol a kamaszainktól, hol részünkről, s néha úgy tűnt, akkor inkább hagyjuk ezt a bábozósdit, ám a végére mindenki újra belelkesedett...

Régebben a húsvéti készülődés számomra legfőként a takarítást, sütés-főzést, lelki ráhangolódást jelentette. Elmentünk élőben meghallgatni Bach János passióját a szüleimmel, később, mikor erre nem volt lehetőség, s már nekem is gyerekeim voltak, akkor ablakpucolás, sütés-főzés közben szálltak a lélekemelő dallamok és ragadta magával szívemet a zene által Jézus mélységes szeretete…

A nagyhét eseményeit mindig mélyen átéltem gyerekkoromban, virágvasárnap virágos hangulatban telt, ilyenkor néztük meg Jézus életét filmen. Nagycsütörtök este úrvacsorát vettünk a templomban: különös volt, hogy nem délelőtt megyünk, hanem este 6-ra. Nagypénteken mákos guba volt a menü mindig (mint most is), nagyszombaton takarítás, készülődés, s végül húsvét reggelén az ősi köszöntéssel ébredtünk: Jézus feltámadt!- mondták a szüleink, mire feleltük: Valóban feltámadt! A párnánk mellett csokitojások, nyuszik, bárányok voltak (előző este emiatt a várakozás izgalmától alig jött álom a szemünkre).

Ibolyákkal és apró cukortojásokkal szórtuk tele a hófehér abroszt, mindenki tányérja mellé báránykeksz került. Töltött tojást, sonkát, tormát ettünk kaláccsal… Délután jöttek a nagyszülők, rokonok, a kertben nagymamám gondos keze által elrejtett csokitojások vártak a megtalálásra.

És az ünnepben legfontosabb mindig Jézus személye volt, hiszen őmiatta történt ez a rengeteg jó dolog velünk. Ahogy növekedtem, évről évre Ő vált hangsúlyosabbá, s már nem a finomságoknak, egyebeknek örvendtem, hanem annak, hogy Ő valóban feltámadt!!!

Úgy vágyom a gyerekeimnek ezt átadni. Vagy legalább egy kis szeletét!!!

Sok minden másként alakult idén, a külsőségeket tekintve.

Ebben az évben nem takarítottunk. Még csak rendrakásra sem kerülhetett sor.

A kalácssütés is elmaradt.

Húsvéti finomságok sem készültek az asztalra.

A János-passiót alig hallgattam.

Az ablakok, ajtók maszatos gyerekkéz-nyomokkal tarkítottan tündökölnek.

Zselyke tegnap fél pár zoknikat kellett felvegyen, mert nem talált két egyformát.

A kabátokat meg nem volt idő kimosni.

Most, húsvét hajnali 3-kor, mikor ezeket bepötyögöm, óriási a rendetlenség itthon. Kosz borít mindent, a mosogató púpozottan tele piszkos tányérokkal, a mosogatógép nincs kipakolva, a morzsás konyhaasztalon edények, ruhák, főtt tojások állnak halomban, a gyerekszobák olyan rendetlenek, mint talán soha, a mi szobánkban talán hetek óta csak „ösvényeken” lehet közlekedni a kupi miatt.

(Mégis olyan boldogan szuszog mindenki, csokitojásokról és feltámadt Jézusról álmodva… és én is boldog vagyok!)

Legfőbb oka mindennek, hogy tegnap délután sikerült a játszóházat kivitelezni.

Legalább negyven gyerek volt jelen, sokan a szüleikkel… és sikerült a bábozás, nem rontottuk el, rendben megvalósult a számtalan ötlet némelyike… Peti profin intézte a névtáblákat az érkező gyerekeknek, s a jelenlévő fiúk játszóház végi önfeledt babzsák-párnacsatája sem fulladt balesetbe vagy egyéb veszedelembe,csupán lefáradtak alaposan (s így remélhetőleg hamarabb ágybakerültek szüleik örömére).

Sikerült az utolsó pillanatban elrejteni a templomkertben a műanyag tojásokat is, amiket aztán ügyesen megtalált a három keresgélő csapat, hozták is nekem diadalmasan vissza, hogy közösen sorra kinyithassuk mindet. A benne lévő apró tárgyak segítségével elmeséltem Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának történetét. Az első húsvétot.

A kézműveskedés is a szívem csücske volt: készíthettem a gyerekekkel Feltámadás-kertet. A nagyobb tálba helyezett kis cserepecske jelképezte az üres sírt, virágfölddel betakartuk… Majd beültettük piciny pozsgás növénykékkel, mohával, kövirózsával az aprócska „kertet”, a sírdomb tetejére botocskákból kereszt került…, a sír előtt a kő elhengerítve hirdette: FELTÁMADT!

(Forrás: http://skiesofparchment.com/a-resurrection-garden-for-kids/)

Andris ezalatt a papírkosárkás asztalnál segédkezett hihetetlen ügyesen, egy anyuka a báránykekszek sütését vállalta magára (aki a foglalkozást tartotta volna, sajnos lebetegedett), az unatkozóknak kirakott rejtvények, színezők is egyre fogytak.  A gyerekek motiváltak voltak, mert lelkészünktől, Szabolcs bácsitól mindenért matrica járt. Aki sokat gyűjtött belőle, végül jutalmat kaphatott. És mindenkinek jutott meglepetés: kulcstartó, hűtőmágnes, toll, matricás füzetke...

Nekünk meg a hatalmas rendetlenség a kultúrházban és idehaza is… (De ha a lelkünkben rend van, mit sem számít most ez! - igyekszem helyrerakni magamban mindezt)

Ó, bárcsak megmaradna a szívekben is annak az üzenete, hogy mit szenvedett, tett értünk Jézus -  és hogy feltámadt, hogy mi is feltámadhassunk majd…!

Ha csak egy kicsi mustármagnyi megmarad bennünk az ebben való hitből, már megérte, hogy most itt ülök a kupi közepén boldogan ezen a rumlis húsvéton.

Úgy vágyom erre! Köszönöm, drága Jézusom, ezt a rendetlen, de boldog húsvétot is Neked!!! Az ötleteket, a hihetetlenül kreatív és inspiráló férjemet, a kitartóan szolgáló gyerekeimet, a körülményeket türelmesen, mosolyogva viselő 5 hónapos Bertánkat, a lelkipásztorunkat, gyülekezetünket, a segítő kezeket, s mindazokat, akik eljöttek…(Kérlek, legyen folytatás!!!)