Ejj, de hamar repülnek a hónapok!

Berti, már megint idősebb vagy négy héttel!

És még mindig nevetős - mosolygós vagy, reménykedve tekintesz minden melletted elhaladó testvérkédre, s Andris végre "megszán", föléd hajol, beszélget veled, mire hálásan kacagni kezdesz és gurgulázol. Anyát is addig szuggerálod, míg rád néz és ellenállhatatlan vonzerődnek parancsolni nem tudván újra melletted köt ki, hogy megsimogasson, puszit nyomjon a puha kis pofidra, s föléd hajolva is marad, mert kis kezecskéiddel felé nyúlsz és édes kuncogással simogatod arcát, belekapaszkodsz az orrába és élvezettel gagyorászol, ki tudja, mit. Apa sem tud csak úgy elhaladni melletted, mert őt is meghódítottad!

Luca kér, hogy vegyelek ki a kiságyból, mert nem fér hozzád: "akarok puszit adi", majd: "szabad simogati lábát Betinek?" és elhalmoz szeretetével.

Mert téged csak szeretni lehet...még ha nyűgösködsz is, mert olyan hálás vagy, ha felemelnek, bújsz, ha magamhoz ölellek és elcsendesedsz. Türelmesen vársz a karomban, míg megfő az ebéd, eltevődnek a ruhák, vagy befejeződik, ami sürgető, s utána örömmel bekebelezed a tejecskédet, majd újra mosolyogsz, nevetgélsz és minden, mindenki, aki körülötted van, csak érted van és Téged szórakoztat!

Rágjál sokat, mindent, nyugodtan, hamar jöjjenek ki azok a kis fogacskák, hogy zavartalanul örülhess újra mindennek!

Szeretünk...nagyon!!!!!!!

Jobb későn, mint sonka - ahogy mondanám - , így késve ugyan, de (végre) friss képekkel jelentkezik legkisebb gyerkőcünk.