Amikor ezeket a sorokat írtam, még nem gondoltam, hogy 20 napnál is tovább tart a gyógyulás... 

Jankát NAGYON vártuk. Mert minél többen várjuk, annál jobban várjuk. Összeadódik a sok-sok várakozás, minél kisebb gyerekekről van szó, annál nehezebben telnek a napok. Pláne, ha anya kórházba kerül, hetekkel a kiírt időpont előtt - apa pedig tarja otthon a frontot a hét nagytesóval…

     Szenteste van, már sötétedik, mire végre kibújok a pizsamámból és lezuhanyzok az egész napos hercehurcát követően. Reggel óta erre vágytam...! Hajmosás közben végigtekintek a rettenetes állapotú fürdőszobán... Peti egész napos (félig-meddig sikeres) mosógépszerelésének nyomait már nem lesz idő…

  Sok karácsony van már a hátunk mögött; a legutóbbi éppen most telik, most múlik el. De mi előzte meg ezt, és az összes többit…? Miért és hogyan lett a karácsony?

Sokáig hittem, hogy lezárult már a babás korszak a mi családunkban és most az következik, hogy szépen felneveljük a hat gyerkőcünket. Augusztusban múlt két esztendeje, hogy elvesztettünk egy kilenc hetes kis magzatot, (a gyerekek máig számon tartják  és minden családrajzra rákerül ő is). Emiatt én…

Egy nyugalmas délutánon megnéztük a gyerekekkel az "Amiről a fák suttognak" című remek természetfilmet. Ámultunk és bámultunk az igazi, ember által érintetlen erdőrezervátum fantasztikus összerendezettségén. A megnyugtató, csodálatos felvételek és lágy zene hatására Donát elaludt Luca ölében,…

... voltunk itthon összezárva. Első hetekben lezajlott a lázas, fekvős, gyengélkedős, morcos, szorongós, összeveszős, összeszokós, összevissza rész. Természetesen nem egyszerre mindenkinél, hanem szépen beosztva, volt, akinek csak a torka fájt hosszú ideig, de az nagyon, más meg három napig aludt…

Nagyon régen vettem rá magam, hogy írjak… bármiről…  a gyerekeinkről… Részben azért, mert ÉLEM a hétköznapokat, ünnepeket velük, másrészt meg mert nem biztos, hogy ország-világ elé szeretnék tárni mindent… Mégis megpróbálom megkeresni magamban a határmezsgyét, aminek mentén még írhatok, mert nem…

     Mivel július 1-től élesben elindult a családvédelmi akcióterv, és sokan kérdezték tőlünk az utóbbi hetekben, hogy lesz-e költözés, így a mai bejegyzésben ezzel a kérdéssel foglalkozunk.

Éjszakai műszak közepe… Lassan ébredek. Hol is vagyok, ki is vagyok, miért is vagyok??? Kinyitom a szemem, ég a földgömb lámpa - eljut a tudatomig: ez a mi szobánk. Eszmélni kezdek. Valaki anyát hívja a szomszéd szobából. Már jó ideje - akkor ezek szerint nem álmodtam, és igen, eszembe jut, hogy…

Szombat délután… kint jókora hókupacok -  bent legalább akkora szennyes edény-és ruhahalmok itt-ott szétszórva a lakás válogatott pontjain. A benti kupacok okozói természetesen odakinn a hóban önfeledten csúszkálnak, szánkóznak, hógolyóznak, alagutat építenek. Donát babával az ablakból nézzük őket,…

 Nemrégiben beszélgettem kedves rokonommal (háromgyermekes anyuka), mesélte, hogy most olyan munkája van, ami miatt sok hétig csak hétvégenként van otthon, mert hétközben külföldön dolgozik. Első gondolatom volt erre, hogy bizony nem kell külföldre menni ahhoz, hogy az ember lánya távol legyen a…

41 nap. Összességében ennyit volt külön a család Anyától az év elején; végül fáradtan, de annál boldogabban tért haza az új kis családtaggal...

Két gyerekig még egészen jól mentek a dolgaink. Úgy éreztem akkoriban, hogy Isten rengeteg türelmet adott nekem a gyerekekhez, bátran néztünk harmadikunk, a kicsi Bernát születése elé… Andris akkor majdnem 3 éves volt, Luca másfél.

Mostanában nem sok szabadidőnk van, mert elég sokat dolgozunk (Anna itthon, én az új helyemen), de azért valami rövidecskét összehozunk. Persze nekem nehezebb, mert alig vagyok itthon...

Röviden, pár sorban az elmúlt hónapról.

Egy kis kényszerszabadságnak köszönhetően több, mint egy hétig lehettem a családommal (idejét se tudom, mikor volt utoljára ilyen), így egy kis szeletét láthattam abból, hogyan nőnek fel...

Képek - írás nélkül.

Újabb hónap, újabb "beszámoló"... ismét Annától (elvégre ő van itthon velük a nap 24 órájában, így reálisabb képet tud adni, mint én). Ó, Luca, Luca…! Még csak öt leszel januárban, mégis már a jobbkezem vagy. Ha észreveszed, hogy krumplit pucolok, máris csatlakozol,…

Lurkóinkról... Annától. Csodálatos látni, hogy Andris mennyit fejlődött, ért… Azt hiszem, kijelenthetem, hogy majdnemhogy a mi erőfeszítéseinktől függetlenül. Ha oviba járt volna, és most nem itthon tanulnánk, hanem az iskolapadot koptatná, biztosan kapnám a megjegyzéseket:…

Hát eltelt a szeptember is. Sűrűek a hétköznapjaink, zajlik az élet, mindig történik valami, de nagyon jó ez az időszak…s éppen ezért meg kéne örökíteni kutyafuttában. Andrissal elkezdtük az első osztályt. Már augusztusban, ugyanis túl sok szabad energiája volt a…

A legmelegebb hónapot is félig-meddig túléltük a gyerekekkel... Alma totál növény funkciós. Néha enni kell adni neki, és növekszik... sokat alszik, de egyre többet nézelődik, és már-már mosolygásra is húzza a száját. Mostanában átalussza az éjszakákat, de…

A legutóbbi, meglehetősen eseménydús hónapról pár gondolat...  Elnézem ezt a rengeteg gyereket, amint körbenézek a házban, vagy akár csak hazatérek a munkából, és egy kupacban találom őket. Öt gyerek, hát komolyan hihetetlen. Magánóvoda. Ráadásul még egy lazább verzió,…

Újabb csöppünk és hazaérkezése.