Az utóbbi 15 napról írok röpke pár sort összefoglaló gyanánt, hogy mi történt velünk ez idő alatt.

Miután valamelyest kipihentük magunkat otthon a hónap elején (és végre megnézhettem az egykori Veresegyház - Gödöllő vasútvonal maradványait...), visszajöttünk, és folytattuk az előkészítést az építőtáborra, illetve pakolásztunk, és készültünk a gyerek- és ifitáborra. Az előkészítésnek köszönhetően néhány fallal kevesebb van már (és még nincs vége), a táborok pedig jól sikerültek (idén együtt volt a kettő, így egy hét alatt lementek). Sok gyerek és fiatal jött a környékről, és úgy láttam - némileg kívülállóként, hiszen én a falaimmal voltam elfoglalva, nem voltam beszervezve a programokba - jól érezték magukat. Lelkileg is kaphattak valamit, épülhettek, növekedhettek, és a játékra, a szabadidőre is jutott idő.

Anna is jól viselte a tábort, nem volt annyira leterhelt, és a gyerekek sem voltak rosszak. A programszervezés is jó volt, sok segítőnk volt, így számára is jutott pihenésre idő... szükséges is volt, mert egyre gömbölyödő pocakjával azért már fáradékonyabb valamelyest.

A hét közepén megérkezett az iskolabusz, ami jövőre már lényegesen könnyebbé teszi majd a gyerekek szállítását... már csak egy sofőr kellene, akinek van buszvezetői engedélye.

Szombaton, miután elmentek a gyerekek, egy hatalmas kamion érkezett Németországból, tele iskolapadokkal, székekkel, ruhákkal, így volt lehetőségünk még inkább elfáradni. A heti programban a többieknek többnapos ruhaválogatás szerepel, míg én a maradék falakat is lebontom valahogyan. 

A héten angol tanfolyam van, megérkeztek Angliából a segítőink, akik vezetni fogják majd az alkalmakat. Sok jelentkező van, így nem lesz hiábavaló a fáradozás...

A héten, amint végzek a falbontással és elrendezek mindent, utazunk a Balatonra Zánkára, hogy jövő vasárnapig pihenjünk, és semmi mást ne csináljunk. 

Összefoglalva elmondható, hogy zajlik itt a munka, mindenki teszi a dolgát, közben pedig Isten folyamatosan munkálkodik, gazdagon megáld bennünket, a munkát, a missziót... és jó ezt megtapasztalni minden nap. Nem egy élettelen, kitalált Istenünk van, hanem egy valóságos és igazi... az egyetlenegy! És jó hozzá tartozni...!