Mostanában végre megint elkezdtem olvasgatni, és ezáltal egyre több könyvvel kapcsolatban gondolkodhatok el azon, hogy mit jelent a tartalma számomra, a saját életemre vetítve. 

Egy szülők nélkül felnövő fiatal élettörténetét ismerhetjük meg, aki nagyon kevés szeretetet kapott az életben, ide - oda hánykódott, ennek (is) köszönhetően folyamatosan süllyed, züllik lefelé. Az élete céltalan, így él a mindennapokban, míg meg nem ismeri Istent, és meg nem találja azt, mivel szolgálhatná Őt... buszos utcai missziót indít, ezzel szeretne a hozzá hasonló körülmények között felnövő gyerekeknek, fiataloknak segíteni.

Egy életen keresztül lehet siránkozni azon, ha az ember rossz körülmények között nőtt fel, mi az, ami mély nyomot hagyott benne. Lehet haragudni, bosszankodni egy életen keresztül a gyerekkori sérelmek miatt, de nem sok értelme van... meg kell látni, s lehet azzal vígasztalódni, hogy vannak sokkal nehezebb helyzetben lévők is nálunk. Isten sem arra hív el, hogy haragudjunk, hanem hogy szeressünk és megbocsássunk... és csak ez segíthet, hogy túl tudjuk tenni magunkat ezeken a dolgokon, és ugyanúgy szeretettel nézni szüleinkre, akármi történt is gyerekkorunkban, akármilyen is volt az. Változtatni azon már nem lehet, ami megtörtént.. .de azon, ami történni fog, lehet... 

Ha életünk végéig csak kesergünk, sajnálkozunk, siránkozunk, folyamatosan elégedetlenkedünk, soha nem fogjuk meglátni Istent...!