Kedves Titkos Ajándékozó!

Nagy meglepetést okoztál tegnapelőtt mindannyiunknak. Azóta is találgatjuk, ki lehetsz. Az írásod alapján valószínűleg nőnemű. A gyönyörű csomagolás és díszítés is erre vall… De hogy minden gyermekünknek névreszóló ajándékot küldtél, az adja fel a leckét leginkább! Mivel nemrég költöztünk ide, nem is tudunk olyanról, aki mind a hét gyermekünk nevét tudja (sőt, Almának még a második nevét, a Virág-ot is ráírtad a csomagra!)… (Ez gyanús. Mivel a többiek második nevét ezek szerint nem tudod.)

Amikor a védőnő felhívott, hogy nem szeretne tolakodni, de egy ismeretlen valaki, aki titokban szeretné tartani kilétét, ajándékot szeretne küldeni nekünk rajta keresztül, elfogadjuk-e, nemsokára jár a közelben, elhozná a kocsijával… - mondhattam volna rá, hogy nem, nem fogadjuk el…? Úgy gondoltam, biztosan örülni fognak a gyerekeink, ahogyan valószínűleg örömmel és szeretettel készítetted a csomagokat Te is.

Bárcsak láthattad volna, amikor az öt nagy hazajőve az iskolából a konyhaasztalon heverve találta a sok szép küldeményed! Örömmel fedezték fel a nevüket és gyönyörködtek a szebbnél szebb csomagolásokban… Szárított citromkarika, fahéj, apró kis hópelyhek, csengettyűk, fenyőgallyak, díszecskék, fantasztikus csomagolópapírok, ezüstzsinórok dobogtatták meg a kis gyermekszíveket. Mennyit dolgozhattál azzal, hogy ezt mind elkészítsd nekünk!

És nagyon szépek a konyharuhák is, a törölközők (le is cserélek akkor most jónéhány régit...), a babágynemű és a pihepuha kis rózsaszínű takaró (nemsokára kinövi Berta a mózeskosarat és ez a kis pléd olyan széppé varázsolja az ágyikóját majd,hogy előre örvendezek neki)!

A lányok alig várják, hogy az üvegbe előkészített brownie-t megsüssük, bogarásszák a mellékelt receptet, hogy csak tojás meg vaj kell hozzá. Addig is a konyhaszekrény tetején díszíti a lakásunkat, ahogyan a csomagok is a hűtőszekrény tetején várakoznak, hogy karácsonykor a kis gyermekkezek kibontogassák őket és kiderüljön végre, mit rejtenek.

Zselyci megkért, hogy az övét tegyem kevésbé látható helyre, mert így nagyon nehéz kibírni karácsonyig…!

Andris meg azt mondta, ő segít majd mindenkinek óvatosan bontogatni, mert ezeket a csomagolópapírokat vétek elszakítani!

Ahogy pucolom az ebédhez a krumplit, azon merengek, ki lehetsz és miért árasztottál el ezzel a sok szépséggel bennünket…? Miért szeretsz bennünket ennyire, ismeretlenül (mert valószínűleg nem nagyon közeli ismerős lehetsz)?!

A csomagjaid Istenre mutatnak. Az Ő ki nem érdemelt szeretetére, s arra, hogy mennyiszer nem is tudjuk, kitől jött valójában, s Őt is alig ismerjük - csak ámulunk…

Köszönjük!!! Neki!  És Neked!