Legkisebbünk jelentkezik – remélhetőleg a régóta húzódó-rejtőzködő fogai is lassan megérkeznek…

Igazán nem panaszkodhatunk, mert két fogacska már van, emellett pedig tényleg az legyen a legnagyobb gondunk a lurkókkal, hogy Anna nem tud rendesen aludni éjjelente a kisporonty miatt. Mindenesetre azért várjuk, hogy emelkedjen a fogszám, és újra csendesek, nyugodtak legyenek az éjszakák…

Berce az utóbbi hónapban megtanult rejtőzködni, és előszeretettel alkalmazza is. Eddig is eltűnt pillanatok alatt, mikor leraktuk valahova, most viszont olyan sebességgel kúszik-csúszik a padlón, „négykézlábol”, hogy nem győzzük lesni. A kúszásban Andris is hű társa, így sokszor együtt csúszkálnak a földön, de ha egyedül van, akkor is megy, teper rendesen… leginkább a fürdőszobából szoktuk visszavadászni újdonsült nagysebességű gyermekünket, de előfordul, hogy a bejárati ajtónál lévő szúnyoghálóba kapaszkodva tekintget kifelé a házból. Anyával már nem tud eltűnni, vele viszont intenzíven kézenfogva lépeget boldogan, így lelkiekben már fel kell készülnünk rá, hogy ketten szülők három (gyerek)felé szaladjunk majd nemsokára… milyen jó lesz őket kergetni meg mindenhonnan összevadászni egyszerre…!

Könyörögni is megtanult, és intenzíven alkalmazza: becserkészi anyát a lakás egyik pontjáról, hatalmas sebességgel odakúszik, felkapaszkodik a lábán, és onnan tekintget felfelé, „anya vegyél fel” kifejezéssel… etetéskor a következő falat főzelékért is szinte könyörög a szemeivel… hihetetlenül kifejező, ahogyan néz!

Nagyon szeret huncutkodni, nevetgélni-sokszor tőle hangos a lakás, és hanghatásaival simán elnyomja a nagyobbakat… rigóhangon halandzsázik állandó jelleggel, a hintában vígan kacarászik negyed órán keresztül, kérésre csörömpöl a különböző játékaival, pápázik intenzíven… előfordul persze, mikor halmozottan anyahiányban szenved, és azért hangoskodik, de tény, hogy nagyon mókás a félig-meddig megszokott, a nagyobbaktól érkező mindenféle hangok közepette Berti-hangokat is hallani…

Délelőtt és délután is lerendez egy jó nagy szundit, ahogyan azt illik (általában a nagyokkal együtt), aztán este, amikor hallja, hogy a nagyok fürdenek, rettenetes sebességgel iszkol a fürdőszoba felé… nem akar lemaradni semmiről. Nagyon szeret pancsolni, a Balatonnal sem volt sokáig távolságtartó. Négykézláb kúszott-csúszott benne, aztán persze segítséggel gyalogolt is benne… nagyon tetszett neki, amikor benn ült a sekély vízben, a kezeivel-lábaival az iszapot túrta, közben pedig jöttek a hullámok. És persze be is vittük „messzire”, ahol a lába már nem ért le, rettentően élvezte.

Nagy öröm egy ilyen kis csöpp, ahogyan a mindennapjaink részévé vált, és láthatjuk, hogyan fejlődik, épül napról napra minden örömével-bánatával együtt… és jó azt is látni, hogy a testvérei is egész jól elvannak vele. Persze kisebb-nagyobb összeakadások mindig vannak, de alapvetően Andris nagyon rá van hangolva, jól eljátszanak együtt időnként.